Vén füstoszlop a végtelen;
Csak egy pillanat a Jelen.
Múló idővégtelenben
Lubickol a boldog ember,
Forró végtelen katlanban
Fuldoklik a boldogtalan.
Perc a perccel percért perel;
A Szabadság – nehéz teher.
Halálban, mitől se félve,
Vagy túlterhelve,
De élve.
Szánalmas, élő enyészet
A rossz, pesszimista végzet.
Ha az Időtől függ minden,
Élni esély soha nincsen.
Ha a nemhit fennen grasszál,
Isten igéje ködbe száll.
Vén Idő megy jövő-hegyre;
Nehéz terhét hordja,
Egyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése