Plutarkhosznál olvasható az alábbi történet:
Titus Flaminius, a kiváló államférfi és hadvezér azt
hallotta, hogy az akháj szövetség városait a maga oldalára akarja állítani III.
Antiokhosz, szíriai Szeleukida uralkodó.
Flaminius fájlalta volna a görögök elleni háborút. A görög
kultúra hatása alá került, a helléneket kedvelte, tisztelte.
Flamin ius tudta, hogy Antiokhosz király szíriai harcosainak
rossz tapasztalataik vannak a légiókkal, nem fűlik a foguk a Róma elleni
harcra. Ha szorul a kapca, a király majd a görögöket akarja pajzsnak használni.
Ezt meg kellett akadályoznia.
Felkereste az akháj városok szövetségét. Érkezésére minden
vezető megjelent.
Flaminius türelmesen elmagyarázta nekik a problémát. Közben
megkérdezte:
- Féltek a szíriai katonáktól?
A görögök elmosolyodtak. Dehogyis félnek.
- Akkor mégis miért féltek Antiokhosztól?
Az akháj vezetők összenéztek.
- Beszélhetünk őszintén, uram? -
- Halljam!
- Antigonosz követei elmondták, hogy milyen hatalmas sereget
gyűjtött a királyuk. Tudjuk, hogy nagyon gazdag. A jelek szerint sokféle népet,
temérdek sokaságot gyűjtött a zászlai alá.
Titus Flaminius pontosan tudta, miféle hadserege van az
ellenségnek. Elnevette magát.
- Egyszer Rómában megvendégelt egy barátom – mesélte aztán.
– Legalább százféle húsételt szolgáltak fel. Megkérdeztem tőle, honnan tudott
ennyifélét vásárolni, és mennyibe került. Rám mosolygott és azt felelte, hogy
minden csak disznóhús. de remek szakácsai vannak.
A görögök csodálkozva nézték, semmit sem értettek. Flaminius
rájuk mosolygott.
- Ugye, hosszan sorolta, hányféle katonája van
Antiokhosznak?
Bólintottak.
- Ugye, azt mondták, vannak nehézlovasai, könnyűlovasai,
íjászai, dárdásai, parittyásai, nehézgyalogosai, meg még ezerféle egyéb
harcosa?
Erre is bólintottak.
Titus nevetett.
- Hát tudjátok meg, barátaim, azok mind szíriaiak.
Különféle jelmezben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése