KÉTSZÁZHETVENEDIK
RÉSZ
Ed Philips arcán különös, szánakozó mosoly ragyogott.
-
És hirtelen kulcsfonosságúvá vált a jelentéktelen szőke
nő, ugye, Morgensohn úr.
Morgensohn nem felelt, csak kurtán bólintott.
Karen Bozchana Kadlecikova őszintén csodálkozott.
-
Nem értem! Miről van szó?
Ed Philips Morgensohn felé bökött a fejével:
-
Majd ő elmondja.
A szőke nő kérdőn nézett az idegenre.
-
Ön valóban nagyon fontossá vált a küldetés
szempontjából, kedves hölgyem.
-
Mi történt?
-
A földi biztonsági szolgálat egyik aligazgatójának fia
ostoba indiszkréciót követett el.
-
Az aligazgató fia?
Ed Philips nevetett.
-
Akinek tudnia sem lett volna szabad semmiről. Nem az
ostoba kölyök hibázott, hanem az apja. Valami méregdrága kocsmában apuci
rosszul nevelt kölyke elszólta magát.
Morgensohn meglepődött.
-
Maga tudja?
Ed Philips vállat vont.
-
A világegyetem összes titkosszolgálata tudja, kedves
uram. A marha suhanc egy szórakozóhelyen részegen azt orditozta, hogy a jó öreg
Morgensohn magával visz valamit a világűrbe, és az Ultenberg csoportnak annyi.
Karen csaknem elnevette magát.
-
Nahát! Ennyi? Ez volt a katasztrófa?
-
Először a legtöbben provokációnak vélték – tette hozzá
Ed Philips.
-
Sajnos, az Ultenberg csoport nem volt ezek között –
folytatta Morgensohn. – Gyanút fogtak, és ennek temérdek jele mutatkozott. A
szociálterroristák világszerte akcióba léptek.
-
A szociálterroristák? – csodálkozott Helmut.
Most még a szőke nő is szánakozva nézett rá.
-
A forradalmiság a legostobább emberi szokások közé
tartozik, kedves uram – nevetett Morgensohn. – Felfordulást okoz, és a végén
mindig valami groteszk diktatúrát juttat hatalomra. Sok hűhó semmiért. A
forradalmárok többnyire hősként elesnek, a rumli haszonélvezői meg türelmesen
várakoznak. Ostoba dolog ez, talán már régen ki is halt volna, ha nem lenne,
aki pénzeli.
Karen meglepődött.
-
Úgy érti, hogy a szociálterroristákat?
-
Persze, hogy őket, kedves hölgyem! A szociálterroristák
hálózatát az Ultenberg csopor tartja fenn. Ezt azonban csak a vezetőik tudják.
A közemberek úgy halnak meg, hogy nem is sejtik, kinek az érdekében mentek s
vágóhídra. Az indiszkréció után már nem lehetett fenntartani semmiféle részleges
hírzárlatot. A gazdaállatom utazását sem volt célszerű lefújni vagy
elhalasztani. Az még nagyobb gyanút keltett. Ekkor támadt valakinek az ötlete,
hogy önnek kell likvidálnia az Ultenberg
csoportot. Kedves hölgyem.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése