Ősz sodrában
Minden remény fekete
Halott Múltnak
Történelem a neve.
Emlékeket
Sodor az őszi Idő,
Most nyeli el
Mindet a múlt-temető.
Régi munka,
Elkopott csók, szalmaszál;
Idő hátán,
Szürke ködbe tovaszáll.
Ősz sodrában
A láthatár elborul,
Ami könnyed,
S ami felszín, tovahull.
Minden bánat,
Bú, csüggedés lesbe áll,
Felvisít bús
Kintornáján a halál.
Lét gyertyája
Félálomban szendereg,
Csak a boldog
Pillanatok védenek.
Ősz sodrában
Aki szeret, mendegél,
Szüretről meg szerelemről
Zeng a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése