2014. szeptember 20., szombat

Őszi patak csörgedez

Őszi patak csörgedez,
Gyorsul a világ,
Vigyorogva szaporodnak
A régi hibák.

Rövidülnek a napok,
Terjed a sötét,
A Nyár minden reménysége
Elfut szerteszét.

Készülődik a hideg,
Fogy a tartalék,
Bár a déli Nap a felhőt
Kikacagja még.

Őszi patak csörgedez,
Vénül az Idő,
Korhadt jóslatoktól párás
Már a levegő.

Vacognak a hajnalok,
Szomorú a dal,
Az is érzi már a korát,
Aki fiatal.

Hullanak a levelek,
Pityereg a szél,
Eső kintornás bánata
Kopogva zenél.

Őszi patak csörgedez,
Figyel a halál,
Színes a táj, mint valami
Groteszk maszkabál.

Komor az ég, mint ezer
Vesztes háború,
Tócsák tükrében halovány,
Könnyes mélabú.

Pesszimista a magyar,
Merő unalom,
Ahogy elszállt a nyár, úgy fogy
Az önbizalom.

Őszi patak csörgedez,
Didereg a Lét,
Nincs, aki meg merje kérni
A Jövő kezét.

Szűkre szabott a Jelen,
Alig pár marék,
Az egész világ se nagyobb,
Mint egy buborék.

Erőlködik a sátán,
De kinevetem,
A “jobb élet” nem áruház,
Hanem Szerelem.

Őszi patak csörgedez,
Készül már a tél,
Remény, Szerelem, Tűzifa
Új Tavaszt remél.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése