Egy római szenátornak volt egy rettentően csúnya lánya.
Sehogy sem sikerült férjre találnia.
Az apja óriási hozományt, készpénzt és tucatnyi értékes
ingatlant helyezett kilátásba. Ez rövid időre felkeltette az érdeklődést.
Kiderült azonban, hogy a lány hisztériás, fennhéjázó és
ostoba. Sőt. Nyilvánosa agyba-főbe verte a rabszolgalányait. Ez még a nem
túlságosan finnyás római hozományvadászokat is elriasztotta.
A lány már közel járt a harminchoz, minden tekintetben
vénlánynak minősült. Lasszóval sem lehetett neki férjet találni. Ráadásul
szinte napról napra lett egyre csúfabb.
Az apja kezdett kétségbe esni. Mit tehetne?
Egy alkalommal nem más látogatta meg, mint a legnagyobb
római költő, Quintus Horatius Flaccus. A házigazda tőle is tanácsot
kért.
- Kihez adjam a lányomat?
Horatius ránézett a csúfságra, és ezt felelte:
- Olyan férjet keress neki, aki vak is, süket is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése