SZÁZHARMINCKILENCEDIK
RÉSZ
Napjaink költészetének
egyik legfontosabb küldetése a személyes felelősség értékének helyreállítása. Ez
ma az emberi fejlődés egyik legfontosabb kulcskérdése. Személyes felelősség magánéletben, kultúrában, gazdaságban, az élet
minden területén.
Ez természetesen nem
azt jelenti, hogy felelősséget kellene vállalnunk bármiért, amit mások tesznek
a nevünkben.
Meg kell teremtenünk a személyes felelősség új világát, ami egyúttal
élhetőbbé és demokratikusabbá is tenné az emberiség életét.
A jelenlegi kulissza-demokrácia világa jelentős részben
éppen a személyes felelősség korlátozására épül. Az egyszerű választó a
rendszerben a jancsibohóc szerepét tölti be, akarata, elképzelése a szisztéma
egyetlen szintjén sem releváns. Programokra kell szavaznia, amelyeket nem
tartanak be. Olyan emberekkel „képviselteti” magát, akiket nem érdekel. Az
életét érintő döntéseket olyan közegben hozzák, amelynek a működésére a
legkisebb befolyása sincs. Olyan érdekek, szövetkezések, intrikák és lobbik
alapján, amelyek elvileg – azaz hivatalosan – nem is léteznek.
A hivatalos, kanonizált kultúra lényegében ugyanilyen elvek
alapján működik. A különféle kanonizált „irányzatok” talán csak abban egyeznek,
hogy mindegyik tagadja a tradíciót és a személyes felelősséget. Gyakorlatilag az
alkotói felelősséget is.
Hogyan függ össze egymással tradíció és személyes
felelősség?
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése