ÖTÖDIK RÉSZ
Az előző részben arról szóltam, hogy Szigetvár hosszadalmas
és véres ostroma nélkül Bécs elfoglalása a török főerő számára 1566-ban
korántsem volt lehetetlen. Hamarosan alaposabban elemezni fogom, miféle
változások állhattak volna elő az európai politikai helyzetben, milyen
szükségszerű és elkerülhetetlen átrendeződésekre kerülhetett volna sor Bécs
bevétele után.
Vessünk egy pillantást a helyszínre.
A belső várat 1420. körül kezdték építeni, megerősített
kapuja keletre nézett. Az erődből akkor lett belső vár, amikor délről és
nyugatról egy másik várat – a középső várat is felépítették, ami három irányból
közrefogta. Ennek emeletes kapuja délre nyílt. Itt, a kapu közelében volt a
várnagy szállása. Gróf Zrínyi Miklós is itt lakott.
A belső várat a külső várral a vizesárkon átvezető fahíd
kötötte össze A külső vár sarokbástyái között földfal emelkedett.
A külső vár kapujától mintegy 80 m hosszú, középen
védőtoronnyal ellátott, cölöpökön nyugvó fahíd vezetett az Óvárosba.
A vártól délre fekvő Óváros északi oldalán zsindelyes
boronapalánk, a többi oldalán 7
méter magas és 4-5 méter széles, sövénnyel fonott, sárral
tapasztott faszerkezetű földtöltés állt. Ezt kettős, körülbelül 10-12 méter széles vizesárok
kerítette. Négy kapu volt rajta, minden égtáj felé egy.
Szigetvár az első nagyobb ostromot 1530-ban állta ki, amikor
Szapolyai János csapataival szemben Török Bálint sikeresen védelmezte.
Buda 1541-ben történt eleste után a fogságba esett Török
Bálint felesége 1543-ban Szigetvárat Ferdinánd királynak adta át, aki Segesdi
Györgyöt nevezte ki várkapitánynak. A királyi fennhatóság alatt a várat
megerősítették, és állandó katonaságot helyeztek el benne.
1554-ben a későbbi gyulai várkapitány, Kerecsényi László
került a vár élére.
Tujgon budai pasa 1554-ben körülzárta a várat, de ostromba
nem fogott. A következő évben Horvát Stancsics Márk lett a várkapitány, aki
1556-ban Ali pasa 25 000 főnyi seregének 41 napi ostromát sikerrel állta ki. A
török nem boldogult a falakkal, majd Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós felmentő
seregének jövetelére elkotródott.
Az ostrom során súlyosan sérült falak és bástyák
helyreállításához Kerecsényi a királytól kért pénzt, és mivel támogatást nem
kapott, lemondott tisztségéről.
Ferdinánd 1561. október 3-án Zrínyi Miklóst nevezte ki a vár
parancsnokának. Zrínyi a sérült falakat és bástyákat helyreállíttatta, de
miután további segítséget a királytól ő is hiába kért, lemondott a
várkapitányságról, melyet azonban a török közeledtének hírére 1566-ban újra
elvállalt.
Szigetvár már a maga korában sem számított különösebben erős
várnak, még a hazai viszonyok között sem. A komoly és nagyobb létszámú
őrségekkel rendelkező erősségek egyikének tartották, de nem bevehetetlennek.
Aktív őrsége azonban zavarta a törököt, elhelyezkedése pedig
lehetővé tette, hogy a szigetvári vitézek komoly problémákat okozzanak a
stratégiai fontosságú Buda ellátásában.
A korabeli várépítészet akkoriban már messze túljárt a
Szigetvárat jellemző kisméretű bástyákon, cölöpökkel vagy vesszőfonadékkal
erősített palánk-és földfalakon. A korabeli itáliai erődök keményen feladták a
leckét az ostromlóknak. Ilyen volt például Sabbioneta vára.
Az olaszbástyás rendszer a vár védelmét a tüzérségre
alapozta, a falak zömökebbek és vaskosabbak lettek, hegyesszögben hátrafelé
dőltek, a védelmet ágyútermek, kazamaták, aknafigyelő folyosók, fedett
közlekedő utak segítették. Az erődök több száz nagy kaliberű löveggel
rendelkeztek. Az olaszbástyák egyre nagyobbak, a kurtinák mind rövidebbek
lettek.
Ehhez képest Szigetvár védelmi potenciálja egészen nyugodtan
nevezhető akár szánalmasnak is. A belső váron kisméretű olaszbástyák, hosszú
kurtinák…
Ha egy pillantást vetünk Szigetvárra, azonnal megértjük: a
vár sikeres védelmének kulcsa a falakat övező vizek és mocsarak állította
akadály ellenállása. Ha ezeket eltávolítják, senki sem fogadna többé a védők
sikerére. A közeledő török sereg pedig bőven rendelkezik munkaerővel.
A török várostromról olvastam már néhány lekicsinylő
megjegyzést. Azonnal leszögezem: minden olyan vélemény téves, amely a török
parancsnokság hozzá nem értését akarja alapnak tekinteni. Való igaz, hogy
Magyarországon egyik-másik várostrom során a törökök kapitális baklövéseket
követtek el. Az is, hogy a gyógyíthatatlanul elavult magyar várak sokkal több
török ostromot vertek vissza, mint azt az ostromszakértők meggyőződése alapján
várni lehetett volna. De a sikertelen várostromok zömében nem a szultán
személyes vezetése alatt álló török főerők szenvedtek fiaskót.
Ami a török ostrommódszereit illeti, a hadtudományhoz
keveset konyító helyi bégek és pasák valóban sokat hibáztak, de az uralkodó
seregében mindenkor kiváló szakértők akadtak. Ismerték és alkalmazták a
legfejlettebb módszereket is.
A török várostromot kiállni nem volt tréfadolog. Az elavult
magyar várak sokszor remekül helytálltak – viszont a viszonylag korszerű erődök
néha könnyedén török kézre jutottak, mert elmenekült belőlük a külföldi őrség.
A török Bécs ellen készült. A szultán vezérkara úgy vélte,
rövid ostrommal elfoglalhatják Szigetvárt, utána elmehetnek és
megostromolhatnak egy sokkal komolyabb és fontosabb erődöt, Bécset.
Senki sem hitte, hogy Szigetvár komoly akadály lehet a török
útjában.
De egyáltalán, mi vitte rá a szultánt az ostromra?
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése