Trianon-cserepek

Millennium színes csokra;
Egy ország tört -
Szilánkokra...

Se győztes, se vesztes nem ép,
Még ma is sebez a cserép.

Zötyög a vén idő-kerék,
Múlt gyertyája lassan leég.

Vén kárpáti eső csepeg;
Áznak Trianon-cserepek.

Ködbe foszlik mind, ami szép;
Ázik önbizalom-cserép.

Tehetség önzéssé vakul;
Szétszéledni - céltalanul...

Forog, nyikorog a kerék,
Kopog milliónyi cserép.

Csökött kisország-fóbiák...
Sóhajtanak útmenti fák...

Nemzetet bomlaszt a sanda
Globális pénz-propaganda.

Kisország-féltékenységek;
Vigyorgó idegen érdek...

Média pénz után koslat,
Feketét fehérre mosdat.

Megszálló idegen sereg
Tapossa a cserepeket.

Bennünk lakó trianonok
Rossz, vérengző gyomra korog.

Nemzetvesztő politikák
Törnek cserepeket tovább.

Minden cserép külön világ,
De közös - a rabszolgaság.

Bár isten megmutathatja,
Össze csak Ember rakhatja.

Vagy bízni, élni tanulunk,
Vagy cseréphalmaz maradunk.