Kánikula-asszonyság

Kánikula-asszonyság
Lépett a színpadra,
Nyár-Színházban ősidőktől
Ő a primadonna.

Jól sikerült belépő
Pogány tűzben égve;
Izzad már a primadonna
Lelkes közönsége.

Egyedi mutatványa
Természetjog-védett;
Színésznő vetkőzteti a
Színpadról - a népet.

Kánikula-asszonyság,
Tűz-rúzsos a szája,
Hőséget lebeg felettünk
Tűzvörös szoknyája.

Negyven fok meleg tükrében
Önmagát szemléli,
Fölényét télre, esőre
Sohasem cseréli.

Tudja, utána az egész
Világ feje főne,
Féljük, tiszteljük, csodáljuk
Elbágyadunk tőle.

Kánikula-asszonyság
Nem lát önmagától,
Ingerli a publikumot
A győzelmi mámor.

A közönség várja már a
Csendes, hűvös estét;
Kánikula-primadonna
Őrjítő jelenség.