Ötvennegyedik nyaram
A tükörbe réved;
Itt zápor, ott kánikula -
Amilyen az Élet...
Ráncosodik az Idő,
Látszik a kor rajta,
Bár munkakedv, lelkesedés
Néha még takarja.
Tán homályos a tükör,
Tán nem elég érett;
Nem mutatja az elszelelt
Ötvenhárom évet.
Ötvennegyedik nyaram
Ring az Idő hátán,
Nincs irigyem, ellenségem,
Legfeljebb a sátán.
Sok fogyasztást, nagy utazást
Nem hozott az Élet,
S anyagi gazdagság nélkül
Ér majd egyszer véget.
Kaptam viszont boldogságot,
Életet, Szerelmet,
Ami szépet, jót, igazat
Az ember csak lelhet.
Ötvennegyedik nyaram
A hátamra vettem,
Kenyeremnek, kalácsomnak
Javát már megettem.
Az Élet nem inferno,
De nem is majális;
Haza, Munka, Szerelem
Éltet ezután is.
2016. június 22., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése