2015. - XXXI.

HARMINCEGYEDIK RÉSZ

BBC

2015. október 6.

18 05

MŰSORVEZETŐ:

A következő telefonáló Mr. Kevin Ferguson Gloucestershire-ből. Melyik városból?

NÉZŐ:

Maradjunk annyiban, hogy Gloucestershire-ből.

MŰSORVEZETŐ:

Rendben van, Mr. Ferguson. Parancsoljon, hallgatom!

NÉZŐ:

Nekünk arról kellene beszélnünk, hogy a brit birodalmi érdekek szempontjából mit jelent a budapesti vérfürdő.

MŰSORVEZETŐ:

Brit birodalmi érdekek?

NÉZŐ:

Nekünk elsősorban azokat kell néznünk, vagy nem?

MŰSORVEZETŐ:

Hogy gondolja ezt, Mr. Ferguson?

NÉZŐ:

Azt hittem, elég érthetően beszélek. Számunkra elsősorban a brit birodalmi érdekek fontosak.

MŰSORVEZETŐ:

Brit birodalmi érdekek? Hiszen már régen nincs is brit birodalom, kedves Mr. Ferguson.

NÉZŐ:

Én brit alattvaló vagyok Mister, maga nem az?

MŰSORVEZETŐ:

Persze, hogy az vagyok!

NÉZŐ:

Akkor miről beszélünk?              

MŰSORVEZETŐ:

Arról, jóember…

NÉZŐ:

Talán maradjunk a Mr. Fergusonnál.

MŰSORVEZETŐ:

Arról beszélek, Mr. Ferguson, hogy már régóta nincs brit birodalom.

NÉZŐ:

Eredetileg nem angol vagyok, hanem skót.

MŰSORVEZETŐ:

Ennek mi köze a témához, Mr. Ferguson.

NÉZŐ:

Száznégy éves vagyok.

MŰSORVEZETŐ:

Szép kort ért meg, Mr. Ferguson.

NÉZŐ:

Fiatal koromban katona voltam. Tiszt. A King’s Own Borderers-nél. A negyvenkettedik gyalogezredben.

MŰSORVEZETŐ:

Gratulálok, Mr. Ferguson.

NÉZŐ:

Köszönöm. A brit hadsereg veterán katonája vagyok.

MŰSORVEZETŐ:

Elhiszem önnek, Mr. Ferguson. De nem erről van szó.

NÉZŐ:

Számomra mindig a brit birodalomról van szó. Hogyan érinti a budapesti vérfürdő a brit birodalmi érdekeket? Erről beszéljenek!

A tiszteletre méltó Ali Ahmed Husseini visszaemlékezéseiből

Életben kellett hát maradnunk. Allah miatt, az iszlám miatt. Allahért, az iszlámért. Az iszlám terjesztéséért. Mert az iszlámnak uralnia kell az egész világot.

Ezt soha senki ne felejtse. Az iszlámnak uralnia kell a világot.

Nem lehet ezt elégszer ismételni. Látom magam körül a megalkuvásra kész, korrupt, Allah iránti kötelességeit elfeledő rossz muszlimokat egyfelől, az elszánt, megátalkodott, az igazságot mindhalálig elutasító kafírokat másfelől.

Az iszlám magától sohasem fog győzedelmeskedni. Csakis akkor, ha a muszlimok tömegei kitartóan, könyörtelenül győzelemre viszik.

Az iszlámnak uralnia kell az egész világot.

Ez a cél, a szent cél, Allah célja, a Teremtés célja. Ennek érdekében minden megengedhető. Szabad az ellenséget félrevezetni, szabad neki hazudni, szabad képmutató viselkedéssel hamis biztonságba ringatni.

Ezt tettük mi is akkor este.

A fegyveres magyarok csoportja lezúdult az aluljáróba, és ott csak alázatos, rettegő, veszélytelen muszlimokat talált.

Alázatosak voltunk, veszélytelenek. Rettegők. Szánalmasak. Ahogy Allah akarta.

Annak idején, amikor az oszmán birodalom uralta az arab nép hazáját, őseink lassan megtanulták, hogyan lehet harcolni a könyörtelen, mindig túlerőben lévő ellenség ellen. Ott és akkor még maga Allah sem segíthetett, hiszen a törökök is igazhitűek voltak.

Őseink akkor megtanulták, hogy a legfontosabb fegyver sohasem a lándzsa, a kard, vagy a puska. Ezekből az ellenség mindig többet és jobbat birtokolhat, és jobban is forgatja, mint a mieink. Ha nyílt összecsapást provokálunk, elesünk, vagy a sivatagba bujdoshatunk, ahol hamarosan szomjan döglünk.

Nem az győz, aki sikeresen irtja az ellenséget, hanem az, aki túléli a harcot.

Az iszlámnak uralnia kell az egész világot.

Hogyan győzhettünk az oszmánok ellen? Túl kellett őket élnünk. Két fegyverünk volt: az anyaméh és az alázat. Asszonyaink elegendő gyermeket szültek, mi pedig folyamatosan megalázkodtunk, és minden lehetséges módon támaszkodtunk a török jólelkűségre. Erősebb fegyvernek bizonyult, mint a handzsár és a puska. Még az ágyúnál is jobb.

Az iszlámnak uralnia kell az egész világot.

Ez hogyan lehetséges? Talán a kafírok maguktól megtérnek, és felveszik az iszlámot? Ebben nem hittem akkor se, és nem hiszek ma sem. A kafírok kitartanak a maguk kereszténysége mellett. Még akkor is, ha csak felületesen keresztények, ha sohasem járnak templomba, ha csak vallásuk egyes ünnepeit, esetleg kizárólag a karácsonyt tartják meg. Akkor sem fognak soha megtérni, tömegeik mindig hitetlenek maradnak.

Látom magam körül a magyarokat. Mind hitetlen. Még az is, aki esetleg színleg felvette az iszlámot. A magyar nem muszlim nép, és soha nem is lesz azzá. A németek vagy a frankok előbb lesznek igazi mohamedánok. A magyarok? Soha.

Immár másodszor foglalta el az iszlám a hazájukat, immáron másodszor rendezkedünk be Madzsarisztánban. Vajon ez most tartós lesz? Vajon ez örökre szól?

A Próféta – Allah áldja őt! – óta csak igen ritkán fordult elő, hogy az iszlámnak fel kellett adnia valahol egy elfoglalt területet. A legtöbb ilyen esetben aztán a dicsőséges iszlám rövidesen visszatért, és megsemmisítette ellenségeit.

Itt, Magyarországon másképpen történt. Itt az iszlám egyik legerősebb katonai hatalmát győzték le, kergették el, alázták meg világra szóló módon. Ebben a főkolomposok ugyan a császári hadvezérek voltak, és egész Európa részt vett benne, oka azonban mégis a magyarok évszázados megátalkodott kitartása, dacolása volt, hiszen anélkül semmi értelme sem lett volna elzavarni innen az oszmánokat.

Ilyen szinte sehol másutt nem történt. Spanyolországban hétszáz évnyi fogcsikorgató küzdelem után az ottani iszlám erők annyira meggyöngültek, és az a föld az iszlám fő erőitől olyan messze volt, hogy nem maradt remény az iszlám számára. A keresztények iszlám földet ragadtak el, de nem volt mit tenni. nyomasztó túlerőbe kerültek a kafírok.

Magyarországon minden másképpen történt. Itt a magyarok elveszítették a fővárosukat, egyházi székhelyüket, és a hazájuk területének zömét. A maradékuk idegen uralkodó alá került, területük hadszíntérré vált. Ilyen helyzetben minden más nép hamar áttért az iszlámra. A magyarok nem.

Ebből is kitűnik, mennyire megátalkodottan veszedelmes ez a nép. Náluk hatalmasabb nemzetek áttértek, ők megmaradtak hitetlennek. Ne áltassuk magunkat, továbbra is azok maradnak. Ki kell őket irtani az utolsó szálig. Pedig kár értük, bátrabb és szorgalmasabb nemzet sok másiknál.

De sohasem szabad velük nyílt háborúba keveredni. Békés eszközökkel kell őket fokról fokra a semmi felé szorítani.

Az iszlám fegyverei Madzsarisztánban: az anyaméh és az alázat.

Ezt el is mondtam az embereknek. Nagyon jó érzés fogott el, amikor megértettem, hogy mindannyian hallgatnak rám. Büszke voltam és boldog. Így fogadtam a magyarokat.

Folytatása következik