KÉTSZÁZÖTVENKILENCEDIK
RÉSZ
Szóljon tovább a vers:
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
Így folytatódik.
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Miért ábrándulunk ki újra tüstént?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Először is, kinek szól az egyes szám második személy? A
hazának? A városnak?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
A megfogalmazás szembeötlően kapkodó, hevenyészett.
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Hasonlatnak indul:
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás”
Különleges jelzőhasználat – a Költő elmegy a képzavar
határáig.
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Igazából – ha a következő sort is számítjuk – előáll a
képzavar:
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek”
nézlek”
Úgy nézlek, mint a pislogás…
Ilyen szinten szokatlan hiba. Elfogyott talán a szufla?
Elfáradt, kedvetlenné vált a Költő? Nem elképzelhetetlen…
„nézlek, higanygőz
partidon,”
A vers egyik legzavarosabb sora…
„nézlek, higanygőz
partidon,”
Nem először történik meg, hogy a versnek egy valóban remek
etapja után ilyesmi következik. Vajon miért?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Miért ez a tanácstalanság?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek”
nézlek”
Hát ez?
„higanygőz partidon,”
A Költő itt valami nagyon erőteljest akart írni…
higanygőz partidon,”
Sokat akart a szarka…
higanygőz partidon,”
A „higanygőz” jelző akár nagyon erős is lehetne.
Csakhogy…
Mi előtt is áll ez a jelző?
„higanygőz partidon,”
Ez most mi?
v
Társasági összejöveteleden (partydon)?
v
Régiesen mondott partjaidon?
„higanygőz partidon,”
Mindkét esetben nagyon keresett, erőltetett és – mi tagadás
– zagyva…
„higanygőz partidon,”
A folyó „higanygőz partjai” még úgy-ahogy, a másik eset
azonban csak körmönfont magyarázattal (lenne) érthető. Utóbbi az alkoholizmus
vagy a drogfogyasztás szokásai felé vinné a témát. Ezzel az volna a legfőbb
baj, hogy eddig semmi sem utalt ilyesmire a versben.
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Megint félrecsúszott a vers…
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Voltaképpen halandzsa. Miért kell a korábbi remek rész után
ismét ilyennek jönnie?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Igazából ez a két sor nem nyeli el úgy a költői erőt, mint a
hasonló korábbiak. Ez első olvasásra is feltűnik.
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Innen nem hiányzik a költői erő. Ezek nem rossz sorok – csak
tartalmilag nem illenek ebbe a versbe.
Esetleg valami más, félkész, elvetett vagy készülő verséből
emelte ide ezt a két sort a Költő?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Nem tartom elképzelhetetlennek.
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”
nézlek, higanygőz partidon,”
Van benne költői erő, de szemmel láthatóan más szövegkohézióba
tartozik…
Hátha a következő sorral együtt:
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Így se lett jobb..
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Azért elég érdekes ez a harmadik sor is…
„te százszor összejárt
kamás',”
A „kamás” kifejezés a legfontosabb magyar szótárakban nem
szerepel. Czuczor és Fogarasi művében sem. Az aposztróf és a szövegkörnyezet
arra utal, hogy talán a „kamásli” változata lehet.
Ennek ellenére természetesen a „kamás” lehet tájnyelvi,
esetleg szűkebb körben használt kifejezés. Nem is ez a baj vele.
„te százszor összejárt
kamás',”
Egyéni nyelvi lelemény is lehet, azzal sincs különösebb baj.
„te százszor összejárt
kamás',”
A kifejezés hangsúlyos helyzetben van. Ezért illene úgy
felvezetni, hogy a jelentése magától értetődő legyen.
„te százszor összejárt
kamás',”
Itt nem az.
„te százszor összejárt
kamás',”
Ha esetleg – amire az aposztróf egyébként feljogosít bennünket
– a „kamásli” rövidítésének fogjuk fel a szót, a sor jelentése nagyjából
érthető.
„te százszor összejárt
kamás',”
A sor igen, a nagyobb szerkezeti egység kevésbé.
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Így nem éppen világos az értelme.
Hát így?
„te százszor összejárt
kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
Így se nagyon.
Hát együtt?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”
A sor kilóg a versből így is, úgy is. a formába nagyszerűen
illik, de zavarossá teszi a tartalmat. Hasonló probléma nem először fordul elő.
A közvetlen szövegkörnyezet miféle értelmezést kínál?
„Mint szerteszórt,
lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',”
Hm… A százszor összejárt „kamás” higanygőz partjai…
Sehol sem olvastam olyat, hogy a kánon méltatói közül bárki
is kifogásolta volna a „kamás” kifejezést. Szokásuk szerint úgy tesznek, mintha
ismernék, mintha a számukra tökéletesen világos volna. Ha nem kanonizált
versben fordulna elő, úgy vetnék rá magukat, mint héja a húscafatra, és azt
mondanák, hogy a szerző magyarul se tud.
Inkább tovább haladok a versben.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése