A doktrínák hamis tükre

Veszedelmes dolog csak papíron élő doktrínákra hagyatkozni a valóság ellenében...
----
Amikor Poroszország háborúba keveredett Napóleonnal, az elbozakodott porosz tisztikar elképesztően lenézte a franciákat. Nagyképűen fitymálták a francia hadakat, és a napóleoni hadvezetést, és egy csoport krakéler porosz katonatiszt a berlini francia nagykövetség küszöbén köszörülte a kardját.

Minden "szakértő" azt állította, hogy a franciáknak semmi esélyük a porosz hadsereggel szemben. Napóleon jöttment korzikai kalandor, akinek a legcsekélyebb érzéke sincs a hadvezéri mesterséghez, katonái züllött csirkefogók. Eddig csak nyavalyás angolokkal, barbár oroszokkal, alamuszi olaszokkal, gyáva osztrákokkal, és meggondolatlan magyarokkal harcoltak, azokat bárki legyőzi. Most bezzeg végre igazi katonákkal kerülnek szembe, és "Nagy Frigyes legyőzhetetlen hadserege" majd móresre tanítja a hitvány franciákat. Az összes "szakértő" egybehangzóan állította: a porosz hadsereg minden téren és minden tekintetben messze különb, mint a francia.

A doktrínák tükrében elsöprő porosz fölény látszott. Katonai teoretikusok elmélkedtek azon, hogy a napóleoni harcmodor igen sok "népi forradalmi eredetű haci eljárást" olvasztott magába, ezért a "sokkal tudományosabb" porosz taktikával szemben eleve hátrányban van.

A valóság ennek éppen a fordítottja volt - mint azt hamarosan tapasztalták. De - a doktrína: doktrína...

A berlini hetvenkedés lelke érdekes módon egy nő volt, Lujza királyné, az amúgy igen félénk uralkodó neje. Sorra járta a táborokat, előre ünnepelte a leendő győzelmet.

Így kezdődött számukra a háború...

Folytatódni egészen másképpen folytatódott...

Következett az újkori európai történelem egyik leglátványosabb katonai összeomlása. A porosz ellenállás egy hónapig sem tartott. Két csata, két helyen, de egy időben. Az egyik helyen a magukat túlerőben érző poroszok azt képzelték, legyőzhetik a tapasztalt Davout marsallt... A másikon a sátrából hajnalban kilépő vén főparancsnok elképedve vette észre, hogy francia csatárláncok közelednek felé a ködben. Ezek a franciák "szabálytalanul" és "törvénytelenül" harcolnak, "még nem szabadna itt lenniük"...

A kettős vereség után alig volt érdemleges ellenállás. Egyik alakulat a másik után kapitulált, aztán évekre elegendő élelemmel és lőszerrel rendelkező, több ezer fős helyőrségek adták meg magukat az első francia portyának, néha csak néhány lovasszázadnak.

A francia tisztek és tábornokok is csodálkoztak. Ilyet még nem láttak. Az oroszok, olaszok, osztrákok, magyarok küzdöttek, verekedtek. Ezek meg...

Napóleon elfoglalta a porosz király potsdami palotáját.

- Gyáva király, gyáva ország, gyáva hadsereg! - jegyezte meg.

Az elbizakodott doktrínák katasztrófába sodorták Poroszországot. Az összeomlás lényegét Goethe fogalmazta meg a legtalálóbban:

Napóleon ráfújt Poroszországra, és Poroszország megszűnt létezni.