Íródott Nyuzga javaslatára
- Részletesen? – makogta a fogoly.
- Ezen múlik az élete! – mondta neki nagy nyomatékkal a szőke nő.
Richard Anthony Eastman, a Rodney csatahajó egykori altisztje elsápadt.
- Ne mérlegeljen! – rivallt rá Ed Philips.
- Mit akarnak hallani?
- Mindent!
- Az én tudásom hiányos.
- Azért csak halljuk, amit tud!
A szőke nő egy pohár italt tett a fogoly elé. Csaknem rá is mosolygott, de még idejében uralkodott az arcizmain. Megőrizte a zord tekintetet.
A fogoly hálásan nézett rá:
- Köszönöm szépen!
- Halljuk!
Mielőtt hozzákezdett volna, Ed Philips egy intéssel megállította.
- Csak gondolja át, amit mondani akar – azzal Karenhez fordult. – Beszélhetnénk egy pillanatra, admirális?
Karen egy másodpercre meglepődött, aztán visszarázódott a szerepébe.
- Parancsoljon, Philips hadnagy! Jöjjön!
Tett néhány lépést a vezérlőterem felé. Ed Philips követte. A fogoly látható szorongással az arcán nézett utánuk.
Amikor hallótávolságon kívülre értek, a szőke nő biccentett.
- Valami fontos?
- Szeretném, ha én vezethetném a kihallgatását. Van már benne tapasztalatom.
- Titkol valamit?
- Biztos vagyok benne.
Karen Bozchana Kadlecikova elmosolyodott.
- Te hallottál már erről az Ultenberg-kölcsönszerződésről, Ed?
- Hallani hallottam, de ködös dolgokat, és nem tudtam, hogy ekkora jelentősége van. igazából nem is állt össze vele kapcsolatban semmi a fejemben. Csak annyit tudtam, hogy valaki valamiért valami gigantikus összeget kölcsönzött a Föld vezetőinek.
- Én a Földön éltem. Nem különös, hogy soha semmit sem hallottam róla?
- Nem, Karen. Ezen nem csodálkozom. A Földön sokkal könnyebb titkot tartani, mint a világűrben. Amit eddig hallottam, már az alapján is nyilvánvaló, hogy a Föld urainak jű okuk volt eltitkolni az anyabolygó lakossága előtt ezt az ügyletet.
Visszamentek a fogolyhoz.
- Philips hadnagy úr fogja kihallgatni, maga pedig a legjobb tudása szerint válaszol. – mondta a fogolynak a szőke nő.
- Igenis, admirális asszony! – vágta rá az egykori altiszt.
Karen elmosolyodott. A fogoly most először szólította így.
Ed Philips akkurátusan nekigyűrkőzött. Szúrós pillantást vetett a fogolyra, régimódi jegyzetfüzetet vett elő, sőt még a szemüvegét is feltette.
- Neve?
A fogoly habozott.
- Nem értette a kérdést?
- Melyik nevemet?
- Természetesen a valódi nevét kérem.
- Richard Anthony Eastman.
- Ez a valódi neve?
- Igen uram, a valódi.
- Mi a jelenlegi munkahelye?
- Személyi titkár vagyok a Herculia bolygón, Mr. Hidzsó Yokosuka mellett.
- Ez a valódi munkahelye?
- Igen, uram!
- És a valódi beosztása személyi titkár?
- Igen, uram!
Ed Philips váratlanul felemelkedett, és minden szó nélkül óriási pofont kent le a fogolynak. A tenyere nagyot csattant Richard Anthony Eastman arcán, vörös nyom maradt utána.
- Az utolsó pofon volt! – mondta fenyegetően Ed Philips, és visszaült a helyére. – És az utolsó hazugság. A következő után kivégeztetem!
A fogoly megremegett. Ed Philips ezt látva csaknem nyájas arccal nézett rá.
- Folytathatjuk a kihallgatást?
- Igen uram.
Ed Philips egy pillanatig átható tekintettel méregette. Aztán lassú, akkurátus mozdulatokkal újra maga elé vette a jegyzetfüzetet és az írószert.
- Akkor talán kezdjük elölről.
- Igen uram.
Ed Philips ádázul elmosolyodott.
- Rendben. Elölről kezdjük.
A fogoly sóhajtott.
- Neve?
- Richard Anthony Eastman.
- Jelenlegi munkahelye?
Csend. Ed Philips a fejét csóválta.
- Jelenlegi munkahelye?
- Herculia – ezt alig hallhatóan mondta, szinte suttogta.
Ed Philips csaknem barátságosan mosolygott:
- A cég neve?
Nem volt felelet.
Ed Philips arca elkomorodott:
- A cég neve?
Most sem volt válasz.
Ed Philips félig felemelkedett:
- Utoljára kérdem. A cég neve?
- FI – nyögte alig hallhatóan a fogoly.
- Az minek a rövidítése?
- Federal Intelligence. Szövetségi Hírszerzés.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése