Új már az év,
De a gondok – régiek;
Ne hullajtsanak nyakunkba
Újakat
Az Égiek.
—-
Új tüzelő – régi katlan;
Új esztendőnk – még ártatlan.
——
Dér, zúzmara, hideg, ködök;
A Reménység mégis – örök.
—-
Dérben áznak utcák, terek;
Időnk komótosan pereg.
—
Ifjú az év,
De a gondok öregek;
Szomorúan hallgatnak
A vén Egek.
—–
Kettőezer-tizenhárom;
Új fodor az Idő-áron…
—-
Világ-pénz, táncoló halál;
Rikácsol a Vörös Szamár.
—-
A horizonton köd lebeg;
Mögötte a rettenetek.
—–
A cél: abszurd együttható;
Mindenki feláldozható.
—-
A távol felszínes, galád;
Az Élet ma is. a Család.
—-
A pénz cifrálkodó végzet;
Buta, úrhatnám enyészet.
—-
Trágár szirup uborkafán;
Legvénebb halál: a Profán.
—-
Rossz lírától láng nem gyullad;
Legfeljebb díjakba fullad.
—-
Isten jól tudja odafent:
A Költészet Létet teremt.
—-
S ha a líra vak, díj-undok;
Jönnek majd a bölcs Bolondok…
—-
Fenn a sas, lenn a vakondok;
Új esztendő – régi gondok.
2013. január 2., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése