Titkok banális őre

Régi titkok banális, vad, dőre őre:
Fagy;
A Lét árnyéka;
Pusztulás -
Élőt cserben nem hagy.
—–
A lelke tiszta hófehér,
Testében semmi vér;
Ami belőle elszakadt,
Egyszer mind
Visszatér.
—-
Nem vetélytársa sem a tűz,
Sem vulkáni kohó;
Egyszer fáradt Idő megáll,
S ellep mindent a hó.
—-
A végső napok alkonyán
A szél se hegedül;
És minden titkot őriz majd
A vén fagy egyedül.