Interjú Trux Béla íróval

Trux Béla fiatal, tehetséges, fantáziadús és keményen dolgozó író. Lenyűgöző regényeket írt a keresztes háborúk egyik legizgalmasabb eseménysorozatáról.
Beszélgetésünk tegnap éjjel óta olvasható, egyebek között az alábbi címeken:
http://www.scifi.hu/node/6911
http://lira.kimte.hu/cikkek/keresztes-lovagok-nyom%C3%A1ban-besz%C3%A9lget%C3%A9s-trux-b%C3%A9la-%C3%ADr%C3%B3val
——–
Rövid részlet:
———-
L. N. Peters: Manapság milyen történet a „jó történet”?
Trux Béla: Az aktuális trendek előbb-utóbb kifulladnak, és újra és újra visszatérnek a klasszikus témák. Nem is annyira az olyan kategóriákra gondolok, mint a fantasy, sci-fi, vámpíros, és hasonlók, hanem azokra a sarokkövekre, amikre már az ókori történetek is építettek, amik az emberiség kollektív tudatalattiját piszkálják. Ezért halhatatlanok a szerelmes regények is, és ezért nem mennek ki a divatból. De ilyen a hős eszméje vagy a vallások és az ősi mítoszok közös nevezői is.
L. N. Peters: A hermetikus allegóriákra vevők az Olvasóid?
Trux Béla: A legtöbben észre sem veszik. Néhány szembetűnő esettől eltekintve az ilyen allegóriák megbújnak a sorok között, vagy egyszerűen átlagos leírásnak tűnnek, amik önmagukban is megállják a helyüket. A nem értésük nem vesz el az olvasási élményből, a helyes értelmezés viszont teljesebbé teszi a történetet.
L. N. Peters: Mi volt az a „néhány szembetűnő eset”?
Trux Béla: A legszembetűnőbbek Tristan álmai. Ezek többnyire hermetikus allegóriák, de a pszichológiai olvasatuk is értelmes, és illik a főhősre. Ugyanakkor az első kötetben, A templomos lovagban, amikor Tristan és a barátja álomfejtenek, egy harmadik megoldásra jutnak − az olvasók nagyobb részéhez hasonlóan. És ez a verzió sem téves.

L. N. Peters: Milyen szavakkal ajánlanád regényeidet a közönség figyelmébe?
Trux Béla: Vegyék meg. J Az Akkont igyekeztem úgy megírni, hogy mindenki találjon benne olyat, ami érdekli. Alapvetően történelmi regény, de nem mentes a romantikától. A fantasyt kedvelő olvasóknak pedig ott van a templomos lovagokat körüllengő mítosz, na meg az alkímia és a hermetika, amiket nyugodtan vehetünk a középkori Európa mágiájának.
L. N. Peters: Te mit tartasz erről a mítoszról?
Trux Béla: Hú, ez fogós kérdés! Majdnem olyan, mint a hiszel-e az ufókban? Alapvetően azt mondanám, hogy a templomos mítosz marhaság. A középkorban előszeretettel alkalmazták az eretnekség vádját minden olyan esetben, amikor ellenlábasokat kellett eltakarítani az útból. A templomosok perirataiban ugyanazok a vádpontok szerepelnek, mint a többi jelentős eretnekperben. Szodómia, szimónia, bálványimádás, a keresztény hit megtagadása, stb. Ez egy koncepciós per volt, és a ránk maradt iratok alapján voltaképpen bizonyítást nyert, hogy a rend ártatlan volt. Ugyanakkor ott van a másik oldal: a szabadkőművesség a templomos rend letéteményesének vallja magát. És nagyon sok dolog utal rá, hogy lehet benne valami. De melyik verzió az igaz? Bízom benne, hogy a regényben egy hihető alternatívát mutatok be.