Íródott Nyuzga javaslatára
- Admirális a hajónak! Természetesen! Úgy gondolom, addig pihenőre térek – a két férfira nézett. Sütött róluk a fáradtság, különösen Ed Philips elkínzott tekintetéből. – A tisztjeimmel együtt.
„Hajó az admirálisnak! Természetesen, Karen Bozchana Kadlecikova admirális! A tisztek számára a tiszti körletben akad hálóhely, az ön számára pedig azonnal előkészítem az admirális lakosztályát.”
Karen meglepetten nézett fel.
- Admirális a hajónak! Admirális lakosztálya? Van olyan?
„Hajó az admirálisnak! Természetesen, Karen Bozchana admirális. Minden luxusigényt kielégítő lakosztály, de csak akkor szabad megnyitni, ha admirális tartózkodik a hajón. A rendelkezésére áll.”
Karen hálásan bólintott. Abban a flancos lakosztályban legalább most alaposan kipiheni magát.
Túlságosan sok meglepetés érte, megint pihenni kell, de nagyot.
Látta Ed Philips arcát, belenézett a férfi sóvár tekintetébe, és határozottan megrázta a fejét.
- Nem!
Látta a csalódást. Nem érdekelte. Nem is olyan régen testestül-lelkestül készen állt arra, hogy a férfié legyen. Annak azonban vége. Mindörökre vége. Soha többé nem tud úgy nézni Ed Philipsre, mint férfira.
Ed Philips azonban határozatlanul tipródott, mire a szőke nő még rá is szólt:
- Indulj pihenni! – Helmutra nézett. – Te is!
Az ifjabb Schellenbergnek nem kellett kétszer mondani, Ed Philips viszont még mindig várt valamire.
- Ez parancs, Ed!
A férfi elkotródott.
Karen egy csöpp szánalmat sem érzett iránta. Jószerivel még utána sem nézett. Pokolian fáradt volt, igyekezett kikapcsolni a tudatát.
Amikor az admirális lakosztályát megszemlélte, nem tudta megtagadni csodálatát és elismerését az ismeretlen kínai tervező iránt. A lakosztály a legelőkelőbb szállodák fejedelmi kategóriájával vetekedett.
A szőke nő most kiélvezte a kényelmet, de alaposan. Kényelmesen elnyújtózott a márvány fürdőkád habos és illatos vízében, aztán hatalmasat aludt a királynőnek való, hatalmas ágyban.
Ébredés után lakomának beillő reggeli várta a lakosztály étkezőjében. Válogatott ínyencfalatok. A kaviár csak egy volt a sok közül. Biztos volt benne, hogy a két férfi aligha kap ilyen ragyogó reggelit, de most nem is bánta.
Maga is meglepődött saját farkasétvágyán. Az utolsó falatig megevett mindent.
Reggeli után kényelmesen elnyúlt a karosszékben. Vajon a férfiak felkeltek már? Egyáltalán nem volt még kedve visszamenni a vezérlőbe.
Lehet innen hívni a hajót? Hát persze, hogy lehet, lefekvés előtt is beszélt vele.
- Admirális a hajónak! Megtörtént a robotkatonák besorozása?
Azonnal megkapta a választ:
„Hajó az admirálisnak! A feladat végrehajtva.”
Valami még lógott a levegőben. Karen kivárt.
„Hajó az admirálisnak. Nagyon fontos jelentenivalóm van, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”
Karen megköszörülte a torkát, és a tőle telhető leghivatalosabb tónusban felelt:
- Admirális a hajónak. Hallgatom a jelentést.
„Hajó az admirálisnak. Megtaláltuk a hibernáltak ébredésére vonatkozó instrukció forrását.”
Karen megdöbbent.
- Admirális a hajónak. Az instrukció forrását? Ezek szerint valaki most programozta az ébredésüket?
„Hajó az admirálisnak. Igen, admirális, ez a helyzet. Valaki utasítást adott a gépezetnek, hogy ébressze fel a hibernáltakat, ugyanakkor pedig elrendelte a kivégzésüket.
A szőke nő összerándult.
- Admirális a hajónak. Ezek nem előre programozott menetrend szerint történt?
„Hajó az admirálisnak. Nem. Az utasítás valahonnan a csatahajó belsejéből érkezett.”
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése