A néhai Szólón

Akkoriban Athén
Vésznek nézett elé;
Hitel-hínár húzta
A pusztulás felé…
——
A néhai Szólón
Csendben lépegetett,
Elindult legyőzni
A buta végzetet.
——
Forrt, s tombolt a város,
Akár a zuhatag;
Kardokat kovácsolt
Javában a Harag.
——-
Már fenekedett
A város söpredéke,
Szólón khitónjába
Menekült a Béke.
——
Akropolisz fölött
Vad madarak szálltak;
Szólón állt elé
A haragnak, vitának.
—–
Felhőkbe gyűlt pedig
Viszály véres hava,
Mégis eloszlatta
A Költészet szava.
—-
Adós-hitelező
Háborúja helyett
Adott a városnak
Szép évtizedeket.
—–
Az utcákat gyilkos
Indulat nem rója;
Mert Költő lett Athén
Új törvényhozója.
——
Gazdag is, szegény is
Megértette végre,
Mit jelent a gazdag,
S szegény tisztessége.
——
“Szegény sorban élni
Ártatlan tisztesség;
Gazdagnak lenni meg
Fényes felelősség.”
——
A néhai Szólón
Nem hadat vezetett;
De életet hozott
Hősi halál helyett.
—–
Athén városának
Olyan törvényt adott,
Profit és osztályharc
Messze takarodott.
—–
“Amint holnap a Nap
Felragyog az égre,
Athénban az összes
Adósságnak vége!”
—–
Lerázta Athén
A halálos terheket,
Gazdagra, szegényre
Szebb jövő jöhetett.
—–
Athén a válságot
Fényesen túlélte,
Felvirágzott benne
Szabadság és Béke.
—-
Szólóntól tanulta
Számos emberöltő,
Mire lehet képes
Az igazi Költő.
——
A Költészet nem dísz,
Hanem a Szép Vágya;
A néhai Szólónt
Athéné megáldja.