Negyvenharmadik rész
Mielőtt az előbbi részben felmerült fontos kérdésekre válaszolnék,
ismét vissza kell kanyarodnom, hogy a téma többi szálát is összhangba
hozzam mindazzal, amit a sorozat legutóbbi részeiben megállapítottam.
Lassan odaérek, hogy komoly kísérletet kell tennem a szerelem definiálására. Eddig ettől tartózkodtam, és nem véletlenül.
Láttuk, mi nem a szerelem. Talán nem árt néhány szóval felidézni.
A szerelem nem azonos a puszta szexualitással, még kevésbé a szerelem
úgynevezett „felszabadításával”. Az utóbbi pusztán szabados
szexualitást jelent, és nehezen lehetne védelmezni egy olyan állítást,
hogy a szabadosabb korokban sokkal inkább jelen van a szerelem, mint a
prűdebb időszakokban. A jelenlegi szabados időszakra valószínűleg
törvényszerűen következik majd egy szemérmesebb, talán prűdebb, de az
aligha jelenti majd önmagában a szerelem visszaszorulását.
A szerelmet a szexualitásra redukálni akaró igyekezet mindig
összefügg a szerelem piacosításának törekvésével, ami pedig önmagában
véve lehetetlen; ez jelzi, hogy a fogalmak – szerelem és piac – nem
tartoznak egy dimenzióba. A piacosítási kísérletek eredménye sohasem
lehet egyéb, mint piacosított szexualitás – szerelem nélkül.
A liberális világnézet fogalmaival a szerelem lényegében ugyanúgy
értelmezhetetlen, ahogy a többi ideológia fogalomrendszerével. A
„szabadelvűség” nem a szabad akarat, hanem a „szabad piac” elképzelésére
támaszkodik, azaz a gyakorlatban a pénz uralmának korlátlan
érvényesülését igyekszik előmozdítani. Hajlamos rá, hogy a szerelmet –
ami a piac eszközeivel megfoghatatlan és ellenőrizhetetlen – olyan
fogalmi karikatúrákkal helyettesítse, amelyek felett a maga eszközeivel
diszponálni képes. Amikor például a gyakori partnerváltás „jogát”
propagálja, a „nyílt házasság” – meg az ehhez hasonló klisék –
propaganda-szólamával, akkor voltaképpen korlátozni igyekszik a
társadalomban a szerelem befolyását. A nyílt vagy burkolt promiszkuitás
nem erősíti, hanem devalválja a szerelmet, de – azzal ellentétben –
hatalmi és gazdasági eszközökkel ellenőrizhető, irányítható.
Már korábban tisztáztam, hogy a szerelem nem függ politikai
rendszerektől, ezért nem is képes kisajátítani egyik sem. A
társadalomban nem attól létezik, hogy demokrácia van-e, vagy zsarnokság.
Teljesen közömbös azzal szemben, hogy az emberek szabadon
választanak-e, vagy önkényuralom alatt élnek.
Ez a közömbösség talán az emberi társadalom egyik leghatékonyabb
védelme. A szerelem nem politikafüggő. Ha az lenne, talán már régen
össze is omlott volna a civilizáció.
Fentebb már beszéltem róla, hogy a patriarchális társadalmi modell
sem tudja értelmezni a szerelmet. A patriarchátus világát irányító,
mindenre kiterjedő alá-fölérendeltségi szisztéma a szerelemnek az
értelmezésére is képtelen, kezelni nem is akarja. Ki szeretné
küszöbölni.
Alighanem a szerelem felszámolásának egyik legradikálisabb kísérlete a többnejűség és
annak kultusza. A humanizált baromfiudvar egyik funkciója nyilvánvalóan
az, hogy csírájában irtsa ki, vagy legalább totálisan visszaszorítsa a
szerelmet az emberi társadalomban, hogy az le legyen képes hatást
gyakorolni a hatalmi mechanizmusra. A férfi – hatalma érdekében az
ilyesféle rendszerekben nemcsak önmaga dehumanizálását vállalja, hanem a
családi élet, a születés és a gyermeknevelés profanizálását is. A
hétköznapi kényelem érdekében életben tart egy parazita rendszert, a nőt
társból szexuális játékszerré fokozza le.
A történelem egyik izgalmas problémája, mitől torpant meg a
középkorban az addig a világ legfejlettebb civilizációjának számító
iszlám kultúra. A többnejűség önveszélyes rendszerének megmerevedése
gyaníthatóan nagyon is ludas ebben. A többnejűség a patriarchális életvitel élősködő eleme, önmagában képes zsákutcába taszítani a civilizációt.
A többnejűség élősdi jellegét a magyar gondolkodók közül már Zrínyi
Miklós szóvá tette. A férfiak „tulajdon édesanyjukat alázzák meg”; az
ilyen társadalomban voltaképpen nem érvényes az anyaság misztériuma – a többnejűség világában sem szabad akarat, sem szerelem nem létezhet.
Gyaníthatóan a szituáció megfordítása, a
matriarchátusban lehetséges többférjűség is hasonló szituációt
teremtene. A jelenlegi világban azonban nem létezik befolyásos
matriarchális civilizáció.
A patriarchális társadalom voltaképpen állandó ostromállapotban érzi
magát a szerelem miatt – ahogy a Rómeó és Júlia kapcsán már említettem.
A pénz világa nemkülönben.
Folytatása következik.
2012. szeptember 20., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése