Irodalomtörténeti szösszenetek - 17.

Az írói hiúság szokatlan dolgokra képes. Művel csodát is, egyebet is.
Az alábbi történetet több emlékirat is tartalmazza.
——
Valamikor a harmincas évek legelején egy nagyobb Nyugat-rendezvény után a társaság egy része együtt maradt, és sétára indult az éjszakai Budapesten. Egy frissen közéjük csöppent író felajánlotta, elviszi a nyugatosokat egy olyan lokálba, amit egyikük sem ismer.
A végén el is jutottak valahol a Dohány utca környékén a Denevér nevű becsületsüllyesztőbe, amit valóban nem ismertek – alulmúlt mindent, amit életükben láttak.
Mit tegyenek, ha már ott vannak? Nem akartak szégyenszemre elkullogni a sivár helyről. Valakinek eszébe jutott, hogy Kosztolányi remek karcolatokat ír a fővárosi élet sötét oldalairól. Mi lenne, ha meginterjúvolná az ott unatkozó éjszakai hölgyikék egyikét?
A költő húzódozott. Meglepetésre azonban a felesége, a gyakorlatias Ilona asszony úgy vélte, esetleg valóban sikeres írás születhetne egy ilyen kísérletből. Mivel a férje nem állt kötélnek, maga kezdett beszélgetni a lánnyal.
Maga mellé ültette, és kérdezgetni kezdte. A társaság unatkozva figyelt, közben csendben tereferéltek. Kosztolányi határozatlanul üldögélt az asztal túloldalán.
A negyedik vagy ötödik kérdés így szólt:
- Olvasni szoktál-e?
Meglepetésre a lány azonnal rávágta:
- Igen! Sokat!
Csend lett, mindenki a párbeszédre figyelt.
- Adyt ismered?
- Sose hallottam róla.
- Babitstól olvastál valamit?
- Nem tudom, ki az.
A társaság ismét unatkozni kezdett.
Ekkor azonban valaki szóba hozta a jelen lévő költőt:
- Kosztolányi Dezsőt ismered-e?
- Igen, őt nagyon szeretem! – hangzott a lelkes felelet.
Áhítatos csend támadt. Kosztolányi Dezső átszellemült mosollyal emelkedett fel a helyéről.
Van talán az életnek olyan terrénuma, ahol őt kedvelik, Adyról meg soha nem is hallottak…
Ilona asszonyon kívül mindenki elhitte…
- Mit olvastál tőle?
- Egy nagyon jó könyvet! Idehozhatom?
- Hozd!
A leányzó már ugrott is, és pillanatok alatt visszatért az ominózus kötettel. Amikor Kosztolányi meglátta, fanyar mosollyal ült vissza a helyére. Dehogy is ő a szerző. Még csak nem is hasonlít a neve…
Szakadozott borítójú, salátává olvasott könyv volt.
A címe pedig:
A nemi élet fiziológiája.