Szeptember végi csendélet

Fogyó nappal füstöt seper;
Az alkonyat: puha lepel.
——–
Az alkonyat puha lepel;
A világ lassan szunnyad el.
——-
Szunnyadni készül a világ;
Levelet hullajt a faág.
—–
Az ősz lassú könnye pereg,
Szállnak, szállnak a levelek.
——
Állunk sorba, hosszú sorba;
Élet, levél hull a porba.
——-
Hullt élettel játszik a szél;
Hegyen túlról üzen a Tél…
——
Szeptember végén a ködök
Mélyén a vén ördög – röhög.
—–
Hervadás mélyére megyünk,
Közeledik már a telünk.
—–
Szeptember végén a szelek
Mindenkit jóra intenek.
—–
Bízunk szép cselekedetben,
S a Halálban nincs hitetlen.
——-
Szeptemberi bágyadt egek;
Isten mögöttük szendereg.
——
Fent dübörgő vad viharok;
Anyag és Szellem kavarog…
——-
Erőgyűjtő öreg telek
A lelkünkben derengenek.
——–
Végtelen fehér ünnepek
Frissítik majd a lelkeket.
—–
A szeptember fáradt ország;
Pihenni készül a világ.
—-
Még puhán süpped az avar;
Boldog, aki élni akar.