Íródott Nyuzga javaslatára
Karen gondterhelt arccal gondolkodott. Lehet, hogy csupán néhány percet nyertek, és elölről kezdődik.
- Szinte bármikor újra indulhat – dörmögte Ed Philips.
- Mennyi időre szól a rendszer-visszaállítás? – kérdezte Helmut.
A könnyűcirkáló azonnal felelt; mint aki figyelmesen követi a társalgást.
„Hajó az admirálisnak! A rendszer-visszaállítás sztenderd ideje egy esztendő.”
- Van egy évünk? – kérdezte az ifjabb Schellenberg.
- Nem hinném – felelte neki a szőke nő. – Nem tudjuk, mi váltotta ki a folyamat elindulását.
- Pedig jó volna tudni – toldotta meg Ed.
Helmut Schellenberg most ránézett, aztán a másik férfi arcán hagyta a tekintetét. Merően, feltűnően nézte. Ed Philips csodálkozva meredt rá, de egy pillanatra hang se jött ki a száján.
- Történt valami? – kérdezte aztán idegesen.
- Arra gondoltam – felelte lassan a másik. – hátha azért indult meg a felébredési folyamat, mert te felbukkantál.
Ed Philips hitetlenkedve meredt rá, az arca egyszerre volt ijedt és dühös.
- Marhaság!
- Nem is annyira marhaság, Ed – csapott le rá Karen.
- Nem vagyok a csatahajó fedélzetén!
Karen elgondolkodott. Valóban nem. És?
- Nem biztos, hogy az számít – folytatta óvatosan Helmut. Látta Ed dühös tekintetét, és nem akart felesleges szóváltásba bocsátkozni a másik férfival.
- Hanem? – nézett rá fáradtan Ed Philips.
- Kommunikációs kapcsolatban vagy a csatahajóval. Ki tudja, milyen műszer regisztrált, mikor és hogyan.
Karen bólintott.
- Admirális a hajónak! Kérem leltárba venni a csatahajó összes műszerét, mindnek regisztrálni elsődleges és másodlagos rendeltetését.
„Hajó az admirálisnak! A parancs teljesítése már folyamatban, de a feladat végrehajtása a műszerek roppant tömege miatt hosszabb időt vesz igénybe.”
- Egy nagy teljesítményű fedélzeti számítógépnek? – motyogta Ed Philips.
„Hajó az admirálisnak! A műszerek elsődleges és legális rendeltetése már minden esetben megtörtént. Viszont másodlagos, harmadlagos és egyéb, esetleg nem jelzett, álcázott, titkolt, illegális rendeltetésük feltárása hosszabb időt igényel.”
- Nem bizonyítja – dörmögte Ed Philips.
- Mi van? – nézett rá Karen Bozchana Kadlecikova.
- Nem bizonyítja, hogy miattam indul el az ébredési folyamat.
- De nem is cáfolja.
Hallgattak néhány pillanatig.
- Rendben van, – mondta aztán sokkal békülékenyebb hangnemben Karen. – de valahogy minden egyre kevésbé világos.
- Nekem mondod…
- Úgy érzem, valamit még nem tudunk. Valami hiányzik. Mintha hiányos mozaik volna a kezünkben – mondta nagyon komolyan Karen.
Rövid csend után Helmut szólalt meg:
- Valamit olvastam. Vagy hallottam.
- Mit?
- A Victoria-4-ről.
- Mi a csuda az az Victoria-4?
- Valaki írt egy cikket arról, hogy nem stimmel az utolsó ütközet. Állítólag annak a helyén állítottak egy emlékművet, amit Victoria-4-nem hívnak. Azt olvastam róla, hogy ott nem lehetett ütközet, és hogy ott semmi sincs.
Karen nagyot fújt.
- Admirális a hajónak! Járt-e a csatahajó a Victoria-4 mellett?
„Hajó az admirálisnak! Igen! Az elektronikus hajónapló világosan közli: emlékmű-állítás, Victoria-4.”
- Admirális a hajónak! Merre található?
Válaszul a panorámatérképen megjelent a csillagtérkép, pirossal megjelölve egy apró pont, rajta a felirat: „Victoria-4”. Ez persze a szőke nőnek nem mondott semmit.
- Admirális a hajónak! jellemezd a környéket!
„Hajó az admirálisnak! A Victoria-4 egy közepes méretű, de lakatlan és életre alkalmatlan kőzetbolygó körül kering. Értékelhető távolságban gyarmat, vagy bármilyen emberi lakhely nem található.”
Karen sóhajtott.
- Admirális a hajónak! Térugrást előkészíteni! Irány: a Victoria-4!
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése