Ősz-vonat

Talán már beszálltunk
Az elmúlt éjszaka,
Vagy most is a nyárban
Fut az álmunk tova.
——
Fel is vett már minket
Talán az ősz-vonat;
Vagy a lelkünk mindig
Még a Nyárban marad.
——-
Régen ismer minket
A nyájas Szeptember;
Tudja: álmaiban
Él mindig az ember.
——
A nyájas Szeptember
Az első stáció,
Ősszel virágzik ki
Mindig a ráció.
——
Amikor a Remény
Könnyben, ködben ázik,
A Ráció ősszel
Mindig kivirágzik.
——
Minden logikus lesz
Ha senki sem remél;
Az Ember igazán
Az álmaiban él.
——-
Őszi levélhullás
A ráció hona;
Csupa könny a világ,
Eső meg iskola.
——
Kocog az ősz-vonat,
Apadnak a lombok;
Lassan megőszülnek
Az alkonyi dombok.
——–
Metamorfózison
Bújik át az Idő;
Korhad a mulandó,
Felfrissül az Erő.
——
A tűző napsütést
Ősziesre fogva,
A nyájas Szeptember
Visz az őszbe lopva.
——-
Ha november-mozdony
Áll a vonat elé;
Útra kelünk akkor
Tél-alagút felé.
—-
Néhány állomáson
Biztosan lesbe áll
A sánta vasutas,
A gyér hajú halál.
——-
Felhő leng a szélben,
Mint kócos hajfonat;
Jövőre is indul
Ugyanez a vonat.
—-
Ülünk a fülkében,
Kint még a Nap ragyog;
Az álmaink által
Maradunk szabadok.