A néhai Szólón

Egyszer régen, Attikában

Főtt a nép az adósságban;

A kamatok embert ettek,

Rabszolgaságba vetettek.

——–

Nehéz idő,

Nehéz idő;

Mit is tehet egy Békítő?

——-

Rossz jelen indulat-árja

A vérfürdő-jövőt várja,

Vadul villognak a szemek,

Ezer oszlop beleremeg.

——-

Kardot köszörülő

Idő…

Mit tehet itt egy Békítő?

——-

Vén hitelek rossz fullánkja

Életerő lelkét rágja,

Talán a fájdalom marad,

Abból meg csupán kín fakad.

——–

Farkasfogú,

Szürke idő…

Mihez kezdjen egy Békítő?

——–

Mi lett aztán Attikában?

Vér folyt a templom sarkában?

Megtelt az összes temető,

S infarktust kapott a jövő?

——-

Adósság-hálójú idő,

Mit művelt az a békítő?

——-

Amit Szólón egykor tudott,

Úgy látszik, már örök titok,

Mivel ma nem tudja senki.

——–

Vajon mit lehetne tenni,

Hogy mégse tudja megenni

Az adósság a világot?

——-

Az egykori Szólón ma már

Szobor a múlt magas falán.

——-

Szúrós szeme egykor látott

Megszűnni sok adósságot.

—–

“Holnap napkeltétől pedig

Többé senki nem tartozik,

Nincs adós, nincs hitelező,

Viszont talán lehet: jövő…”

——–

A kisöpört adósságok

Helyén elfért a jövendő,

Jött Attikára jobb idő…

——

Ma már ebből gyerek felel,

De hogy mivel érhette el

Szólón, azt nem tudja senki.

——

Jövő menedéke: béke;

És a mélykék hellén égre

Bizakodva néztek végre.

—–

Pénzes farkas, adós bárány

Puszipajtások nem lettek,

Viszont tovább öregedtek.

——-

Megköszönte-e a tömeg

Szólónnak, a békítőnek?

——–

A fegyvereket letették,

Csendesek lettek az esték…

——-

Hogy lehet a hitelezőt,

Meg a dühös nélkülözőt

Egy akolba beterelni?

——-

Mindez csupán Szólón titka,

S mivel Szólón nagyon ritka,

Rajta kívül nem tudja más…

——

Ma is nehéz idők járnak,

Ma is a jövőbe vájnak

A hatalmas adósságok…

——-

Néhai Szólón, barátunk,

Jöjj hozzánk, szívesen látunk…

——–

Múltba zárva hogy’ jöhetne?

Tán el is van már feledve?

—–

Panaszosan, búsan szólón

Idézlek, néhai Szólón!

——

Higgadt bölcsnek, békítőnek,

S főleg: jövőteremtőnek

Ma is itt lenne a helyed.

——–

Hó hull sápadt Miatyánkra,

Kemény szél jön a világra,

Újabb baljós, rossz esztendők.

—–

Reménykedve, szépen szólón

Idézlek, néhai Szólón.

—–

Jöjj el közénk,

Itt a helyed,

Vagy küldd közénk a szellemed!

—–

Éledezik száz rossz erő,

Jöjj,

Ne késlekedj,

Békítő!