Karácsony a lelkünkben

Fenyőillat száll, vele

Gyermekkorunk öröme.

——–

Egymás lelkéhez bújunk,

Mert mind gyermekek vagyunk.

——-

Szent karácsony, szeretet,

Érintsd meg a lelkemet!

——

A Lét sután kopogott,

Vártuk nagyon e napot.

——

A hiánya zokogott,

Lelkünk mélyén űrt hagyott.

—–

Szent karácsony, jó barát,

Adj új ünnepi hazát!

—–

Mind csillognak a szemek,

Akiket én szeretek.

—–

Akit most elér kezem,

Mind-mind nagyon szeretem,

—–

S Őt is nagyon szeretem,

Aki nem lehet velem.

—–

Szent karácsony, szeretet,

Láthatod a lelkemet.

——-

Szép, örökzöld, fényes ág,

Gyermek lett most a világ.

—–

Illatos kis fa körül

Sírva-nevetve örül.

—–

Ünnepel a fényes ég,

Ezer csillag lángja ég.

—–

Szent karácsony, jó barát,

Ragyogd be a kis szobát!

—–

Az igazi szeretet

Minden rosszat elfeled.

——

A karácsony: nagykabát,

Felmelegszik a család.

—–

Oszt kegyelmet, örömet,

Oszt (talán) új életet.

—–

Megszületik hideg télben,

Örömhírben, földön-égben.

—–

Zord és jeges zimankóban,

Betlehemi istállóban.

——

Barmok korhadt jászolában,

A megváltatlan világban.

—–

Szent karácsony, szeretet,

Érintsd meg a lelkemet.

—-

Gyermekkorunk öröme,

Szent karácsony jön vele.

—-

Minden karácsonyi szó

Szent, egyszerű, tiszta, jó.

—-

Meghitt kis jászolba tesz,

Szeretettel körülvesz.

—–

Gyertyafénybe öltözik,

A lelkünkbe költözik.

—-

Míg a Hold kint andalog,

Csendes fénnyel mosolyog.

—-

Szent karácsony jó barát,

Befűti az éjszakát.

—–

Ránk csodálkozik az ég,

Most vagyunk emberiség.

—–

Karácsonyi illatár,

Üdvözítőnk köztünk jár.

—-

Az Ő üzenete rebben

Minden igaz szeretetben,

Simogató mozdulatban,

Minden meghitt pillanatban.

—–

A lelkünkbe befogadjuk,

Gyermekünknek tovább adjuk,

S el nem áruljuk

Soha.