2011. december 5., hétfő

December elején, csupasz fák között

December elején, csupasz fák között,

A föld a szürke árnyalataiba

Öltözött.

——–

Készül a tél nyögve, fázva,

Vagy esőzve, tétovázva.

——–

December elején, csupasz fák között,

A Biztonság a Lélek rejtekébe

Költözött.

——-

Aggódás a szürke jelen;

A szürke jövő: félelem.

——–

December elején, kopasz fák között,

Úgy bujkál felhők közt a Nap, akár

Egy üldözött.

——–

Vagy szürkeség agonizál,

Vagy jön a hófehér halál…

——-

Szorít a Tél jeges marka,

Elmúlunk, mint letört barka…

——-

Csillagpor száll komor főkre,

S globalizált jégmezőkre…

—–

December elején, szürke ég alatt,

A Múlt egy pillanattal mindig

Elmarad.

——–

Csak megy-mendegél az óra,

Várunk a biztató szóra.

——-

Áldozatainkat várja

A jövő feltátott szája.

——

Szuronyt szegezve jön a tél,

S a világ azt játssza: nem fél.

——-

December elején, dermedt ég alatt,

Nézzük, ahol a nyáron még

A Nap szaladt.

———

Amikor minden fa csupasz,

Hiszik-e, hogy jön még tavasz?

——-

Amikor a fagy kalapál,

Hiszik-e, hogy nincs is halál?

——

Amikor a világvége

A kárhozat menedéke,

Hisszük-e hogy igaz béke

Jön el a jövőben végre?

——–

December elején, csupasz fák között,

Füst gomolyog a kéményünk fölött.

——–

Tükörsima jövő helyett

Tán jéghegyek közelednek.

——–

Gyilkos gazdasági örvény,

Számos kellemetlen törvény,

——-

Bizánci mintájú adók,

Életet és kedvet falók,

——-

És prolongált nyomorúság

Rágja a hétköznap húsát…

——–

Lehet soká, lehet máris,

Lesz valahogy ezután is.

——–

Ha új idők gáncsot vetnek,

Hát legfeljebb – eltemetnek.

——-

Látni fogjuk, mi mivé lett,

Hiszen helytállás az élet.

——-

December elején, csupasz fák alatt,

Tél jön, de a sorsunk azért

Kezünkben marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése