Ezt a mémet Seafalcon indította útjára; történeteket mesélünk saját szóakozottságunkról.
Lássuk:
———-
Saját szórakozottságom a család körében legendás. Ebből azonban kevés jó történet született - és sok bosszúság.
——-
Körülbelül tíz esztendővel ezelőtt történt. Anikó akkor egyetemi konzultáción volt Debrecenben, Réka meg elutazott valahová az éppen aktuális zenekarával. Lillával ketten voltunk odahaza. A kicsinek este fel kellett lépnie - méghozzá hegedűvel.
A fellépés helye a gyulai Park Hotel volt; akkori lakhelyünktől az olyan jó másfél-két kilométere van.
Este szépen felöltöztettem a kislányomat, előtte kényelmesen vacsoráztunk, minden szükségest előkészítettünk, időben elővettem a tárolóból a kerékpárt, felültettem Lillácskát a csomagtartóra, és szép kényelmesen elkarikáztam vele a Park Hotelhez.
Bő negyedórával a fellépés előtt meg is érkeztünk. Leemeltem a csomagtartóról a kicsit, lelakatoltam a lovamat, magamhoz vettem szatyrot-iratot-mifenét, és indultunk volna be.
Ekkor Lilla hirtelen rám néz, és felkiált:
Apa! A hegedű!
Döbbenten néztünk egymásra.
Otthon maradt a hangszer…
——
Raves, Onsai, Tündi, Hanter…
Tietek a szó!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése