Most tettem fel a scifi.hu-ra, illetve a bookmania.eu-ra a Bódai-Soós Judittal (Judittival) készült interjút.
Közben olvasom Juditti regényét, ami nagyon kellemes élmény. Ha a végére érek, ismertetőt fogok írni róla.
Azt hiszem, a regény bájának legfőbb titka, hogy Juditti hűséges maradt a gyermekkorához - és Önmagához. Ezért tudja érintetlenül, szépségesen, varázslatosan átnyújtani a világot, ifjúságunk világát - egy gyermek szemével.
L. N. Peters: Optimista vagy pesszimista ember vagy?
Bódai-Soós Judit: Határozottan optimista.
L. N. Peters: Mi az írói ars poeticád?
Bódai-Soós Judit: Ezen még sosem gondolkodtam, de egyszer egy vers-csokrom mottójául ezt írtam: Tanulok fényt kovácsolni a fájdalomból, tanulok hitet meríteni a könnypatakból, tanulok reményt faragni a félelmeimből…
L. N. Peters: Van-e jövője szerinted a magyar költészetnek és irodalomnak?
Bódai-Soós Judit: Amennyiben a magyarságnak van jövője, úgy a magyar költészet és irodalom sem temetnivaló.
L. N. Peters: És van a magyarságnak jövője?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése