Akkoriban Petőfi Sándor már országosan ismert költő volt, hat önálló kötete jelent meg.
“Szeresd az Istent, s mindenek felett:
Áruld erősen költeményimet.”
Írta Egy könyvárus emlékkönyvébe.
———
A költő már régen otthonosan mozgott Pest utcáin. A vívótermekbe is be-betért. Akkoriban nem voltak internet kávéházak, de minden sarkon volt egy vívóterem. A költő nagyon szeretett vívni.
A visszaemlékezések szerint Petőfi meglehetősen sértődékeny volt, és hirtelen természetű. Fanatikus dühvel forgatta a kardot. Ha felbosszantották, két kézre fogta, mint egy furkósbotot.
—–
Egyszer vívás után a költő eléggé hevesen rontott ki az Úri utcába. A mögötte haladó barátja éppen csak el tudta rántani egy vágtató fogat elől.
Valami gróf hatlovas hintaja vágtatott az Úri utcán, néhány utcagyerek a falhoz lapulva szájtátva bámulta a jól táplált, gyönyörű, csótáros szürke paripákat.
- Lesz neked valaha ilyen kocsid, Sándor? - kérdezte a barát.
Az ország legnagyobb élő költője felsóhajtott.
- Lesz, ha beállok kocsisnak!
————————————
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése