Interjú D. László Ágnessel

Tegnap felkerült a bookmania.eu-ra legújabb interjúm. Beszélgető partnerem D: László Ágnes, író.

Ágnes igen színes egyéniség. Az elveiért kemény konfliktusokat is felvállalt; írásai mellett ezt tette ismertté a nevét. Erőteljes publicisztikája élményszámba megy; novelláiból az emberi szenvedésre és az igazságosságra rendkívül érzékeny alkotó nemes arcéle bontakozik ki.

Korántsem értünk egyet mindenben. Sőt. Viszont: nagyon mélyen tisztelni tudom a megalkuvást nem ismerő embereket.

Részlet:

“L. N. Peters: Ági, szerinted mi az irodalom küldetése?

D. László Ágnes: Többek közt a rossz politikai hatalom ellensúlyozása. Dante Isteni színjátéka lezárta a középkort és utat nyitott a humanizmusnak. Goethe Wertherje felfedezte a szerelmet és elindította a romantikát. A humanizmus és a szerelem azóta is elfogadott európai érték. Harriet Beecher-Stowe Tamás bátyája milliókat állított a rabszolgafelszabadítás pártjára. Simone de Beauvoir Európában és az USÁ-ban elfogadtatta a feminizmus alapelveit. De még nem született áttörő mű például a háború, vagy az állatkínzás ellen. Egy Jókait rajongva szeretett az ország: erkölcsi tartást adott. Egy Ady szétzilálta a népet Nyugattá és Keletté. Szabó Dezső téveszmés főműve hazug általánosításokat terjeszt nőről, magyar parasztról, zsidóról. De oly erőteljes, hogy alkalmas gyűlöletkeltő demagógiának. Hamvas Béla betemetné az árkokat, de gyenge hozzá. Az irodalom életünket ábrázolva át is alakít. Hol csak minket, hol a társadalmat is.

L. N. Peters: Ugye, Te nagyon szereted a bátorságot?

D. László Ágnes: Nem a bátorságot szeretem, hanem az élet tiszteletét. A méltóságot, függetlenséget és a szabad akaratot. A párbeszéd híve vagyok, elfogadom a vitát, észérvekkel hagyom magam meggyőzni. Kell tudni alkut kötni, hiszen érdekeink sokszor ütköznek. De nem kell megalkudni, ha egy tank akar eltaposni. Elfogadhatatlan a túlerő, a hatalommal való visszaélés. Az embernek pszichológiailag veleszületett tulajdonsága, hogy egyes szám első személyben gondolkodik. Ha öntudatát szétrombolják, neurotikus lesz, vagy fellázad. A fair-play szabályait tartom mérvadónak.

L. N. Peters: Hiszel az utópiákban?

D. László Ágnes: Jó lenne, de nem hiszek. Nem gondolom, hogy az ember alapvetően más lenne, mint az őskorban volt. A civilizáció változik, az ember marad. Jézus tanaiból véres keresztesháború és másképpgondolkodókat üldöző inkvizíció lett. Az emberarcú szocializmus Sztálin és az őt ünneplő nép kezében Gulággá aljasult. Még Platón is csalódott saját tanaiban, amikor Állam című utópiáját valósággá formálta: az arisztokratikus és filozófusok által vezetett állam, mint társadalmi kísérlet megbukott. Úgy gondolom, az eszkimó-színben található a válasz: túl sok az ember, kevés a fóka. Sok utópiát olvastam, biztatót, riasztót egyaránt. Leginkább Rabelais Thelema-apátsága tetszett, melynek kapufeliratán a következő szöveg díszeleg: “Tégy, amit akarsz!” De mégis… Olyan ez, mint a népmese, mellyel gyermekeinket ringatjuk álomba. A végén mindig a jó győz. Tudjuk, hogy a valóság nem ilyen. De ha nem lenne hitünk az igazságban és a jóságban, gettó lenne a világ. Meg is írta ezt Babits Mihály a Jónás könyvében: bár rühellte a prófétaságot és elbujdosott, mégiscsak rákényszerült, hogy prédikáljon a romlott Ninivének. Az utopisták utat köveznek ki, vagy figyelmeztetnek, mint a Candide és az 1984. Elültetnek bennünk valamit. És az, úgy gondolom, fontos…

L. N. Peters: Azt mondják Rólad, nagyon kemény ember vagy. Olyan, aki nem hagyja magát.

D. László Ágnes: Anyám kérdezte tőlem a halálos ágyán: “Na, mire mentél a nagy szabadságoddal?” Nem keresem a bajt, de ha jön, állom. Nem születtem viharra, de el sem futok előle. A Szemigszőr kapitány a dzsungelben című mesében olvastam a következőt: “Valami rám morgott a sötétben. Visszamorogtam és mentem tovább.” 89-től részt vettem a rendszerváltásban tollal, szakszervezet-alapítással, új párttal. Egyik közintézménnyel kapcsolatos riportomért pert zúdítottak volna rám, de bemutatván bizonyítékaimat barátságos levelezéssé fajult az ügy. Abban a nagy politikai felzúdulásban nem szereztem ellenségeket, csak tisztes ellenfeleket. Igaz, mindig vigyáztam ne személyek ellen, hanem ügyért szóljak. Talán egyetlen voltam akkoriban itt, akit a jobb-és a baloldali sajtó egyaránt közölt. De a demokratikus eszményekért mellszélességgel kiálló idealista rendszerváltók eltűntek a süllyesztőben. Helyüket átvették a sportszerűséget kerülő, koncért marakodó patkányok és hiénák. Hátulról-mellbe csalafintaságukkal nemigen lehet mit kezdeni. Csupán bandába verődött banditák, akik Pál utcai fiúkat játszanak Boka és Áts Feri erkölcsisége nélkül. Miattuk erősödik az ijesztő és demagóg szélsőjobboldal.”

Az interjú teljes egészében olvasható a bookmania.eu-n.