Szőke nő zűrben az űrben - XL.

NEGYVENEDIK RÉSZ



Íródott Nyuzga javaslatára



Ed Karen vállára tette a kezét.



- Mondott még az időről mást is?

- Az időről nem. De az utolsó szavai sem voltak akármilyenek: Ezt mondta: Ez itt a senki földje. De leginkább semmi földje. Tűnjetek el, ha jót akartok.

A semmi földje. – mondta lassan Erich, és elgondolkodva nézett ki az ablakon. – Nézzetek szét. Ez itt valóban a semmi földje. Ez a sajátos erdő, ahol nincsenek madarak. A földi erdőségeket idéző rengeteg, ahol véletlenül sem bukkan fel soha egyetlen olyan állat sem, amely beletartozna; mindig csak olyan, aminek semmi keresnivalója sincsen benne.

Helmut egyre Ed Philipset nézte, de az instruktor nem figyelt fel rá, szórakozottan bámult az oldalsó ablakon kifelé, láthatóan Erich szavain tűnődve. Közben szórakozottan dobolt a sisakján, amit a bal hóna alatt tartott.

Helmut egyszerűen elkapta Ed karját, és maga felé fordította a férfit.

- Arra várunk, hogy elmondd, amit tudsz!



Ed Philips olyan képet vágott, mint aki álmából ébred.

- Bocsáss meg! – dadogta.

- Ideje elmondanod, amit tudsz! – nógatta az ifjabbik Schellenberg.

Erich nyomatékosan bólintott, Karen pedig felkészült rá, hogy jegyzetelnie kell.

- Mit tudtok a tér elméletéről? – nézett körbe Ed Philips.

- Nem sokat. – dörmögte Erich, és ez a „nem sokat” egészen pontosan azt jelentette: semmit.

- Én ugyanannyit. – tette hozzá Erich.

- Karen?

- Velem sem jártál jobban, - mosolygott a szőke nő. – sőt talán én vagyok a legrosszabb. Nem értem, amit tudok.

Erich elnevette magát.

- Én meg ha tudnám, se érteném! Sőt még azt sem értem, amit tudok, vagy tudnom kellene. Még azt se tudom igazából, mi az a téridő, vagyis: mi az Isten csudája köze van egymáshoz az időnek meg a térnek.

- A téridő, - kezdte magyarázatát Ed Philips. – a téridő a fizikában voltaképpen egy matematikai modell, ami egy sokaságban egyesíti a teret és az időt. – elakadt. Hirtelen maga sem tudta, hogyna kellene folytatnia.

- Jól elmagyaráztad! – dörmögte Helmut.

Erich kimutatott az ablakon. Az expedíció tagjai fásultan hevertek a földön, már egy szót se szóltak, egyszerű beletörődés, vagy önfeladó rezignáció látszott az arcokon. Talán ketten álltak még, de ők sem festettek jobban.

- Gyorsan dűlőre kellene jutnunk! – mondta Erich. – Az emberek egyrészt magyarázatot várnak, másrészt vezetést. Addig vagyunk képesek irányítani őket, amíg megoldható feladatokat tudunk adni.

- Rendben. – dörmögte Ed, de csak Karenre nézett.

A szőke nő nagyot sóhajtott.

- Jól van, - kezdte. – pedig el akartam kerülni, hogy éppen én mondjam el ezeket a dolgokat. Tehát: A téridő általában egy négydimenziós koordinátarendszer, három tér- és egy idődimenzióval; a rendszer pontjai egy-egy eseménynek felelnek meg.

- Idáig még nekem is világos. – jegyezte meg Helmut.

Karen barátságosan rámosolygott és folytatta:

A relativitáselmélet előtti fizika a téridő geometriáját euklideszinek, a tér- és idődimenziókat egymástól és a bennük elhelyezkedő testektől függetlennek tekintette. A filozófia időnként csak a teret tekintette valóságosnak, az időről az volt a véleménye, hogy az nem önálló entitás, hanem egészen egyszerűen az események egymás utániságának csalóka képzete. Más filozófiák, vallási és mitológiai rendszerek éppen ellenkezőleg; az időt adott kiindulópontból adott végpontig terjedő véges és determinált folyamatnak tekintették. A teret és az időt nem jutott eszükbe összekapcsolni. Tudomásunk szerint valahogy így gondolkodtak az emberek az időről egészen a XX. századig.

Mély lélegzetet vett.

- Mindebben elsőnek Albert Einstein elméletei hoztak változást. A speciális relativitáselmélet szerint a téridő az úgynevezett Minkowski-geometriával írható le, és a benne egymáshoz képest mozgó megfigyelők mást-mást érzékelnek térnek és időnek; a pontos összefüggést az úgynevezett Lorentz-transzformáció adja meg. – feltette a kezét. – ezeknek a fogalmaknak a magyarázatát ne kérjétek számon tőlem.

Mindhárom férfi elmosolyodott.

- Einstein másik elmélete, - folytatta a nő. - az általános relativitáselmélet szerint pedig az anyag meggörbíti maga körül a téridőt, ami – most még egy számomra ismeretlen fogalmat említek: Riemann-geometriával jellemezhető. Az utána keletkezett kozmológiai elképzelések, mint például a húrelmélet, pedig négynél több dimenziót feltételeznek. Egészen pontosan tizenegyet. – széttárta a karját. – Képtelen vagyok felfogni ezeket a dimenziókat, én csak egyszeű szőke nő vagyok!

Felnevettek. Ed Philips most olyat tett, amit még eddig soha: megsimította Karen fejét. A nő csaknem meghatódott tőle.

Helmut udvarias bólintásal köszönte meg Karen magyarázatát, aztán türelmetlen pillantást vetett Ed Philipsre.

- Te következel!

Philips tudta, hogy nem halogathatja tovább.

- Ahhoz a mondathoz kapcsolódnék, hogy az anyag meggörbíti maga körül a téridőt. Előbb azonban bevezetésképpen mondanom kell néhány dolgot.

- Gyorsan és röviden! – hörrent rá Erich.

Ed Philips válaszul megvakarta a füle tövét.

- Az emberi tudás egyik meghatározó eleme a helyváltoztatás képessége. – folytatta megfontoltan. – A modern űrhajtóművek feltatálásával ez a képesség megsokszorozódott. Jelenleg a világmindenségben gyakorlatilag bárhonnan bárhová el lehet jutni. Az űrutazás a politikának és a gazdaságnak teljesen új dimenziókat nyitott. A hagyományos vezetési modellek számára az emberiség helyzete áttekinthetetlenné vált.

Egy pillanatra megállt, a szemét dörzsölte.

Karen most nagyon mélyen megértette a férfit. Érezte, hogy Ed Philips egész idő alatt azon morfondírozik magában, mennyit árulhat el abból, amit ő maga tud. Hogy ez a tudás miben áll, a nő sem sejtette. Csak azt fogta fel, hogy Ed közel áll ahhoz a pillanathoz, amikor kénytelen lesz levetni magáról a mezőgazdasági instruktor idejétmúlttá vált szerepét.

Helmut szeme nagyot villant, Karen meglepetten nézett rá. Mit tud? A következő pillanatban még sokkal nagyobb megértéssel tekintett Edre.

- Szóval! – a férfi nagyot nyelt, láthatóan elszánta magát. – Bizonyos hírek kezdtek terjengeni a világű kölönböző térségeiben arról, hogy a Földön elkészült a működő térmanipulátor. Egy olyan szerkezet, amely képes arra, hogy a tér bizonyos pontjait úgy hajlítsa meg és görbítse el, hogy a meggörbített és elhajlított pontok egybeessenek. Valahogy úgy, mint a gyerek, amikor papírt hajtogat.

- Ezt nehéz felfogni. – vágta rá Erich miközben nyugtalanul figyelte az ablakon keresztül a többieket.

- Folytasd, Ed! – nógatta könyörtelenül Helmut.

Karen látta, hogy Ed szája kiszáradt, ezért a saját kulacsát nyújtotta neki. A férfi kedves mosollyal köszönte meg.

- Egy szó mint száz: olyan hírek terjedtek el, hogy a földiek a térmanipulátor segítségével titkos bázisokat építenek a világmindenség félreeső pontjain, és igyekeznek felderíteni az illegális gyarmatokat. Így mindenféle védekezés kilátástalanná válik, hiszen a térmanipulátor segítségével akármelyik védelmi vonal megkerülhető. – köhintett. – De nemcsak egyféle híresztelés van ezzel kapcsolatban. Egy másik hírcsoport szerint a Földnek ehhez semmi köze a térmanipulátorhoz; valaki más használja teljesen tisztázatlan célokra.

Újra köhintett egyet, és végigjáratta tekintetét a társaságon. Helmut Schellenberg nem bírta tovább a feszültséget.

- Ed Philips! Tudós vagy, esetleg ügynök?

- Na jó! – terítette ki (részben) a kártyáit Ed. – Nem vagyok elég jelentős személy ahhoz, hogy belepillanthassak a dossziéba.

- Miféle dossziéba?

- Egy elektronikus adatbankba, amely a térmanipulátorról szól. Egy bizonyos helyen mindent összegyűjtöttek, amit tudni lehet róla.

- Sokat tudnak?

- Sejtelmem sincs. de minden jel arra mutat, senki sem tudja elképzelni, hogy is néz ki a gyakorlatban egy térmanipulátor.

Erich a homlokához kapott.

- Hogy milyen a térmanipulátor, nem tudom, de ez a terület gyanús. Ez az erdő nem része az itteni térnek, de talán más térnek sem. Az a földvihar, vagy mi a nyavalya, amit láttunk, nem volt normális időjárási jelenség. Én nem tudom, milyen térben vagyunk, melyik bolygón, a világmindenség mely részén. Ez a furcsa erdőrészlet talán itt is létezik, otthon is, és még ki tudja, hány helyen.

- A tér? – nézett rá Ed. – A tér még hagyján.

- Hanem?

- Az idő. Sejtelmünk sincs, milyen időben vagyunk!

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.