Régi téli hétköznapok
Jégcsap-dala újra kopog.
Minden mozdulat tovaszállt,
Tán a vén Idő is megállt.
Télbe ködült gyermekkorok
Emlék-folyama kanyarog...
Régi téli hétköznapok
Emléke a jégen ragyog.
A csöndes vidéki telek
Emléke lelkemben remeg.
Derékmagas, fehér falak;
Apám vág a hóban utat...
Régi téli hétköznapok;
A feledés mindig - dadog.
Havas utak, szánok, hitek,
Karácsonyfát termő hideg.
Jégbordát szántó lópata,
A téli este illata...
Régi téli hétköznapok,
Régi havak, régi fagyok...
Nézz a Múlt meghitten szembe,
Mesét sugdos a fülembe.
Minden Múltban Jövő vacog...
Régi téli hétköznapok...
2016. december 21., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése