A Boldogság - talán csak felelősség

A Boldogság - talán csak Felelősség...
Felnőttség dolga, meg kell érni rá,
Az "önbeteljesítő" kamaszkorból
Éretté válni,
Szeretni tanulni...

A Felnőttkor nem anyag,
Hanem Lélek...
Felelőtlen kamasz-tempók helyett,
Élni,
Szeretni kell
A Életet.

Szent a felnőttkor...
Nem hetyke villanás,
De éltető, szelíd tűz,
Mindhalálig...
Már nincs profán,
Minden - valami más...
Több nincs felesleges, nyegle öncél,
Nincs időtöltés,
Nincs játszadozás.

A Boldogság - talán csak Felelősség...
A teljes Ember meghitt Élete...
Vagyon, hatalom csak játékszerek,
A fontos, hogy
Isten
Bennünk
Szeret.

Házastársunk,
Gyermekeink,
Jövőnk...
Ne szálljon a semmibe az erőnk,
Isten művének részei vagyunk...

Céltalanságot ember nem szolgálhat,
Ördög a profán,
Istené
A Távlat...

A Boldogság - talán csak Felelősség...
Meg kell tanulni,
Hittel,
Alázattal...
Aki nem  képes rá, kamasz marad,
Család-torzók között ugrándozik,
Vagy promiszkuitásban legelészik,
S "modern hangnak" véli
A bégetést.

Profán kérdésre Isten nem felel,
A Boldogsághoz
Élni
Érni kell...
Nem számít, szűkösség van,
Vagy bőség;
A Boldogság
Leginkább
Felelősség...