Mint a gyermekkori telek;
Csikorgó hó, szürke hideg.
Régi tél emlékezni kér:
Mint egykor - fekete-fehér.
Jeges úton csendben mulat
A régi avitt hangulat.
Mint a gyermekkori telek;
Hallgat a világ - reszketeg...
Szőrös a füle a fagynak,
Fehér tetők bólogatnak.
Ködös, jégbordás udvarok;
Kertek alján Múlt vigyorog.
Mint a gyermekkori telek;
Köznapi remény enyeleg.
Egykori fagyok emléke;
Csendes, szürke lelki béke...
A Múlt kopott kabátjába
Van a Jövő titka zárva...
Ádvent csendességgel pereg...
Mint a gyermekkori telek.
2016. december 18., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése