A nagy hadvezér

1663-ban Érsekújvár kapitánya, Forgács Ádám éppen elkeseredett küzdelmet vívott a várat ostromló török túlerővel. A császári főparancsnok, Raimondo Montecuccoli, akinek a bajban lévő vár segítségére kellett volna sietnie, a Csallóközben különféle methódikus hadmozdulatokkal szórakoztatta önmagát, és esténként sohasem felejtette el megcsodálni a térképen tulajdon csodaszép meneteit.

Montecuccoli nagy hadvezérnek tartotta magát, sokszor elmondta bölcs mottóját: Adjon Isten száz év háborút egyetlen csata nélkül.

A nagyszerű szárny-és oldalmenetek nem keltették fel a török érdeklődését; a tudatlan barbárok ügyet sem vetettek a büszke generális hadmozdulataira, hanem tehetségtelen pogány módjára tovább vívták Érsekújvárt. A védők helyzete egyre súlyosabbá vált.

Zrínyi Miklós is felkereste Montecuccolit, hogy valamiféle aktivitásra bírja a tényleges harcmezőkön.  Montecuccoli büszkén kitartott, hiszen a barbár magyarnak olyan ostoba hadvezetési elvei voltak, mint aktivitás és gyorsaság (activité, vitesse; ugyanezeket az elveket vallja majd Bonaparte Napóleon, aki 106 évvel később fog megszületni).

Amikor Érsekújvár eleste kezdett elkerülhetetlenné válni, a derék Montecuccoli főparancsnokot a Rajnai Szövetség által küldött csapatok parancsnoka, Wolfgang Julius von Hohenlohe is felkereste, hogy jobb belátásra bírja.

Montecuccoli szomjúhozta a kiváló katona elismerését.  Büszkén mutogatta a térképet.

- Igazán remekül állítottam fel a csapataimat, nem gondolja, Hohenlohe gróf? Az ellenség nem képes megzavarni a hadmozdulataimat - a legkisebb mértékben sem.

Hohenlohe megcsóválta a fejét.

- Van a felállásnak egy komoly hibája, tábornok.

- Mi lenne az?

- Hogy az ön hadmozdulatai sem zavarják az ellenséget - a legkisebb mértékben sem.