Milton egyszer igen súlyos bírósági ügybe keveredett. Igen sok pénzt követeltek rajta, és tudta, ha nem fizet, börtön vár rá.
Ráadásul Milton nem is volt ártatlan.
Kiderült, hogy egy gyermekkori barátja lesz a bíró. A közvélemény azt gondolta, hogy Mr. Milton megússza az ügyet büntetlenül.
A tárgyaláson azonban egészen más történt. A bíró tárgyilagosan és korrekten vezette a tárgyalást. Milton nem volt képes hathatósan védekezni, bizonyítékok voltak ellene.
A bíró a maximális pénzbüntetést szabta ki Miltonra. A költő magába roskadt. A bírságot nem tudta kifizetni, több éves börtönbüntetés várt rá.
A tárgyalóterem közönségének szimpátiája most már egyértelműen Milton felé fordult. Ha volt is némelyik szemben káröröm, most elmúlt. Mindenki sajnálta a költőt.
Ekkor - általános meglepetésre - a bíró levetette és összecsomagolta a talárját. Már civilben lépett oda Miltonhoz.
Letett a költő elé egy halom pénzt. Éppen annyit, amennyi bírságra ítélte Miltont.
- Az ítélet törvényről és becsületről szólt. Ez meg a barátságról
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése