Egy vár - mindannyiunkért (Szigetvár hajdani viadala)

Egy vár - mindannyiunkért...
Valaha...
Mint ma egy sporttelep -
Tán akkora...

Derék kis vár...
Emlékek büszke őre,
Valaha fittyet hányt
A gyilkos túlerőre...

Ódon kövei közt
Szellemek járnak,
Miattuk van itt
Nyár-íze a Nyárnak...

Egy vár - mindannyiunkért...
Negyedfél-évszázadnyi messzeségből
Tör át az Idő falain
A Szó:
"A Haza nem eladó!"

Ilyenkor vette éppen kezdetét,
Augusztus elején,
A döntő szigetvári viadal...

Jön a szultán...
Lélek remeg,
Vészjelző harang kondul,
Vén Szulejmán nem tudja még,
Hogy utolsó hadjáratára
Indul...

Egy vár - mindannyiunkért...
Büszke daccal,
Küzdött a túlerő
Az öntudattal.

Szigetvár
Nagy víznek rejtekén;
Határt őriz
A Szabad Világ
Végső
Peremén...

Zrínyi és népe
Nem külföldre fut,
Bizonyítson a túlerő,
Ha tud.

Egy vár - mindannyiunkért...
Mára az Idő vén pora belepte,
Történelmünk is csaknem
Elfeledte...

Szulejmán
Bécsi térképeket
Nézeget,
És útját állja:
Sziget.

Újváros,
Óváros,
S egy dupla vár;
A túlerő útjába
Szalmaszál.

Egy vár - mindannyiunkért...
Szigetvár...
Falainál az áradat
Törik,
Szakad,
Megáll.

Szigetvár...
Szigetvár...
Világraszóló próba;
Tétlen maradt
A hanyag
Európa.

Kétezerötszáz ember
Egy kontinens helyett;
Azon a nyáron a Történelem
Szigetváron lelt
Parkolóhelyet...

Egy vár - mindannyiunkért...
Az erőszak lendülete
Megszakadt,
Bécs,
Prága,
München keresztény maradt...

Egy vár - mindannyiunkért..
Örök emlék,
Figyelmeztet:
Helytállni
Ma is kell még;
Mert nem számít, hogy ki a hangadó,
A Haza
Ma sem eladó.

Egy vár,
Kőből írott fohász
Egy percnyi csendért,
Egy ünnepélyes, szent lélegzetért,
Hazáért,
Szabadságért,
Istenért..

Egy vár - mindannyiunkért...