Szerelem és líra - CCLXVIII.

KÉTSZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ

A zárlat az eddigiekhez méltó:

„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.
Ki ínyenc, az tán fölsikolt,
de lassabb volt a gáz, min
a kávévíz csak tapsikolt,
és dongott, mint a jázmin,
szellőzködött a nagy melegbe,
míg odva mélyén elsimedve
morgott e nyelvi mű miatt,
morogjon, aki buksi medve,
édes hazám, ne vedd szivedre,
hadd legyek hűs”

Ezzel zárul a vers…

Nézzük részenként:

„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.”

Megint József Attila- parafrázis…

„Az éjjel bársony nescafék.”

Ilyen töménységben már eléggé fárasztó.

„Az éjjel bársony nescafék.”

Ez úgy fest, mintha az eredeti paródiája volna. Egybevetem őket:

József Attila:

„Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,”

Parti Nagy:

„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.”

A forma hasonlít. A tartalom?

Nem annyira…

„Az éjjel hazafelé mentem,”

Illetve

„Az éjjel bársony nescafék.”

Ugyanúgy kezdődik, utána Parti Nagy nem tud ellenállni a második sor jelzőjének.

„…bársony nescafék.”

Ez már csak erőlködés. Parti Nagy érezhetően igen látványos zárlatot tervezne a vers végére.

„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;

Ehhez azonban már fáradt.

„„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán,”

Mi tagadás – izzadságszagú.

„ két csapott
kanál és tejporszármazék;”

Ez is. Nagyot akart – így sikerült:

„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;”

Szánalmas.

Folytatása következik.