Ami egykor gyújtott,
E percben is éget;
Újabb évgyűrűt sző
Frigyünkre az Élet.
Rajzolata akár
A szalagos achát;
Nyarunk lassan őszbe
Szomorkodja magát.
Mélázik az Idő,
A vén istengyerek,
S a pityergő egek -
Hallgatag díszletek.
Nyárbúcsú idején
Jólesik az emlék,
Ifjúság-harangunk
Régen félreverték...
Nyárbúcsú idején
Édes a Szerelem,
A Jövő bozótja
Bármi békát terem.
Nyárbúcsú idején
Az árnyék kerülget;
Magunkhoz szorítjuk
Örök Kedvesünket.
2016. augusztus 22., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése