2016. augusztus 4., csütörtök

Szerelem és líra - CCLXVI.



KÉTSZÁZHATVANHATODIK RÉSZ

Visszatérek a vershez.

s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt,”

Ami új, a határozatlanság. Mélyről jövő tanácstalanság. Eddig ebben a versben ilyet még nem tapasztaltunk.

s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt,”

Némi kapkodás. A „csattog”, mint a törmelék igéje, nem nagyon szerencsés.

s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt,”

A nyelvi megoldás is eléggé hevenyészett.

mi csattogott volt,”

Azt gondolom, az igehasználat oka megfejthetetlen.

s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt,”

Talán valami személyes élmény kapcsolhatja Parti Nagynál a törmelékhez a csattogás igéjét, vagy – hangját.

Tovább:

hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”

A „hév tüzed” itt eléggé mesterkélt. Ez is a rím kedvéért került ide.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”

Rímnek kétségkívül nagyon meg is felel. Csak a tartalom válik körülményessé.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”

A zavart talán az okozza, hogy a hangnem hirtelen válik önmegszólítóvá.

hév tüzed,”

Az önmegszólítás általában a válság jele szokott lenni. Ebben a versben igen sok olyan tényező van, ami személyes krízisra létszik utalni, az egész azonban nem tűnik egyértelműen válság-versnek. Olyan tényezők is bőven akadnak, amik másra utalnak.

A hangnemeknek ez a kaleidoszkópja mindenképpen azt(is) mutatja, hogy a Költő remek szerepjátékos. Szinte minden létező lírai hangszeren játszik, a hitelesítés elől azonban – szójátékokba és nyelvficamokba menekül.

hév tüzed,”

Az önmegszólító részek azonban Parti Nagynál mindig mélyek, valódi lelki tusa rejlik mögöttük.

hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”

Ritka szép hasonlat még ebben a költői eszközökben igazán nem szűkölködő versben is.

hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”

A dünnyögve duruzsoló gázkonvektorhoz hasonlítja saját belső lelki hajtóerejét a Költő. A számvetés eredménye pozitív: van téma is, mű is, teremtő belső feszültség is.

Együtt is szép ez a néhány sor:

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”

A számvetés első része a Költőre vonatkozik. Következik a magánember.

dünnyög a lumbágós derék,”

A kétszer egymás után használt „dünnyög” itt egyáltalán nem zavaró, és nem is tűnik iskolás szóismétlésnek.

akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

A két „dünnyög” sajátosan meghitt hangulatot varázsol elénk. „Dünnyögő” gázkályha mellett melegszik a fájós derekú, idősödő Költő.

dünnyög a lumbágós derék,”

A lélek tevékeny lenne még, de a test korlátozza. Visszabeszél.

A rímelés is megváltozott.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

Éppen ez a két sor bontja meg. Mostantól a keresztrím és a páros rím váltakozik. A páros rím megjelenése közvetlenebbé, személyesebbé tette a versnek ezt a részét.

akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

A két „dünnyög” kapcsolata szinte észrevétlenül vitte át a verset a személyesség mélyebb síkjára.

„akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

Kitűnő megoldásnak kell tartanunk.

„akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

A síkváltás egészen természetesen történik. A következő sor is magától értetődően csatlakozik, de ebben már újra megjelenik a nyelvtorzítás.

a század kissé megtized,”

Rendkívül tanulságos. Nézzük ezt a sort kissé távlatosabban:

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”

Első olvasásra még át is visz rajta a lendület.

mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”

Maga a sor erős:

a század kissé megtized,”

A ritmusba tökéletesen beleillik.

a század kissé megtized,

A rímelésbe is.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”

Nézzük csak a rímelést:

-         évtized
-         szent tüzed
-         megtized

Szinte adja magát. Az ilyesmivel azonban vigyázni kell. Csapda. A gyanútlan Költő belesétálhat – ahogy itt is történt.

a század kissé megtized,

Érteni értjük, hogy mit akar mondani. Az utóbbi évek (nem a század!) megviselte a Költőt, öregedett, nem múltak el fölötte nyomtalanul az évek.

Szabatosnak persze, nem szabatos.

a század kissé megtized,”

Itt is lapul egy szójáték:

-         század
-         tized

Mi is történt itt?

Gyermek esetében könnyen megmagyaráznánk, középkorú Költő esetében sokkal nehezebben érthető.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”

Vegyük sorra:

Elszódalolt egy évtized,”

Az „évtized” közhasználatú kifejezés, magától értetődő természetességgel jön az ember szájára, amikor számvetést végez. Az európai időszámítás megkülönböztetett figyelmet fordít az évtizedekre, voltaképpen egy évtized olyan időtartam, ami a mi kultúránkban lényegében vonzza is a számvetést.

mi csattogott volt, hév tüzed,”

Ez már erőltetett, egyértelműen a rím kedvéért került ide, de a vers itt még nem siklott félre.

a század kissé megtized,”

Itt azonban már igen.

Hogyan történt?

A magyar nyelvben elég szoros jelentésbeli egység és kapcsolódás van a következő számnévből képzett főnevek között:

Ø      tized
Ø      század
Ø      ezred

Leginkább a katonai terminológiában élnek, de használjuk öket azon kívül is, az élet számos területén. Egyik vonzza, egyik maga után vonja a másikat.

Éppen ez történt a versben is.

Nézzük:

Elszódalolt egy évtized,”

A tized itt megjelenik. Ez még ermészetes és egyszerű.

Elszódalolt egy évtized,”

Valahol már itt megindul az asszociáció, de a Költő egyelőre visszafogja. Az „évtized” egyszer már elhangzott, a gondolatok talán már előhozták a tized-század kapcsolatot.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

Idáig nem ugrott elő, talán mellőzni is lehetett volna. Közben talált a Költő más rímet a „tized” rímhívó szóra.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”

Maga a rím megfelelő, de a rímelés mégis ügyetlen, mert a tartalom eléggé mesterkélt.

akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

Itt páros rímre váltott a vers. De az asszociáció forrong, és nem hagyja elnyomni magát.

a század kissé megtized,”

Előjön, méghozzá egy sorba gyömöszölve.

a század kissé megtized,”

A Költő úgy véli, a nyelvhelyességi és egyéb problémák ellenére az Olvasó pontosan érti, hogy mit is akar mondani ez a sor.

a század kissé megtized,”

Ezzel nincs is semmi baj. Értjük.

a század kissé megtized,”

Talán abban bízik a Költő, hogy az Olvasó egy lendülettel túljut ezen a soron.

a század kissé megtized,”

Van is erre esély, hiszen az egymást követő sorok valóban lendületesek.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”

Nyilván az Olvasók egy része tovább is halad rajta.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Nem mindenki olvassa azonban a verset mondókaszerűen. És nem mindig. Ez a sor problematikusabb annál, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk.

a század kissé megtized,”

Az értelemmel vannak itt komoly problémák.

a század kissé megtized,”

A sor mindhárom szavával akadnak gondok.

Ø      Század
Ø      Kissé
Ø      Megtized

Érdemes egyenként megvizsgálni őket:

a század kissé megtized,”

Ø      Század

Ez csak egyszerű túlzás. A lírában általában nem szúr szemet, ha „költői” túlzásról van szó.

a század kissé megtized,”

Csakhogy ez itt nem költői túlzás.

a század kissé megtized,”

A túlzás köznapi, vagy zsurnalisztikai természetű, nem generál költői momentumokat.

a század kissé megtized,”

Ø      Kissé

Modorosság. Ebben a szövegösszefüggésben semmit sem jelent

a század kissé megtized,”

Semmit sem lehet „kissé” megtizedelni. Ez így csak fölösleges töltelékszó.

a század kissé megtized,”

Ø      Megtized

Megtizedelni dolgot, anyagot lehet, személyt nem.

a század kissé megtized,”

A Költő voltaképpen azt állítja, hogy „a század” – a múlt vagy a jelenlegi – kisebb mértékben megtizedelte őt…

a század kissé megtized,”

Formailag gyönyörű, tartalmi értelemben azonban rendkívül rossz sor.

a század kissé megtized,”

Kár érte.

a század kissé megtized,”

Megint a szójáték és a nyelvrontás „kényszere” miatt futott susnyásba a vers egyik etapja.

Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése