Idő-rágta világunkban
Isten se henyél,
Aki folyton panaszkodik,
Talán sose él.
Kis hétköznap-patakokból
Gond-folyam ered,
A nagy Élet viszont száraz
Lábbal lépeget.
Emlékeink tesznek hosszú,
Vén idő-falat,
De a valóság mindig csak
Néhány pillanat.
Idő-rágta világunkban
Kommersz lett a bú,
Aki komolyságot színlel,
Mindig szomorú.
Bürokratikus jelen csak
Papíron erős,
Akinek meg sok a pénze,
Lehet eszelős.
Halál és bolondság ellen
Nincsen patika,
Csörgősapkában pózolgat
A politika.
Idő-rágta világunkban
Műanyag csodák,
Polkorrekten kérődzik a
Művelt butaság.
Multikultin darálódik
Az ember-filé,
Rossz doktrínák rángatnak a
Szakadék felé.
Torz ember-masszát igényel
Pénz-utópia,
Pedig a bab nem hús, a sas
Meg nem hárpia.
Idő-rágta világunkban
Álarcos a szép,
Hanyatlás-mocsár mindenütt,
Akárhova lép.
Massza-lét helyett Jövőnek
Lesz valami más,
Önrendelkezés, közösség,
Szent identitás.
Idő-rágta világunkban
Hazudik a szél,
Mégsem szabad elhinnünk, hogy
Isten is henyél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése