Szerelem és líra - CCLXVII.

KÉTSZÁZHATVANHETEDIK RÉSZ

Innen továbbkormányozni is nehéz a verset. Parti Nagy azonban ebben korábban is jeleskedett.

Most is:

„kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Ha egybenézzük, érdekes eredményre jutunk:

„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Megállapíthatjuk, hogy a sor – tökéletesen felesleges.

Nélküle így festene a vers ezen része:

„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Páros rímak, sokkal lendületesebb verselés, nagyobb költői erő…

Mire kell ez a sor?

„a század kissé megtized,”

Nélküle a versnek ez a része egységesebb.

„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Akkor miért?

Talán a személyesség miatt?

Ezt érdemes fontolóra venni. Idáig a  vers ezen része személyes síkon fut:

„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”

A további két sor már nem:

„kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Vajon a kifogásolt sor vezet át a személyességből az általánosabb síkra?

Nézzük meg:

„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Nem. Nem vezet át semmit – sehová…

Nézzük közelebbről:

„akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,”

Nem. Láthatóan nincs ilyen funkciója.

„dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,”

A sor – fölösleges.

Akkor miért áll itt?

„a század kissé megtized,”

Egyértelműen a szójáték kedvéért. Együtt szerepelhet egyetlen sorban a „század” és a „tized”.

„a század kissé megtized,”

Ez persze nem vívmány.

„a század kissé megtized,”

Öncélúnak meglehetősen öncélú.

„a század kissé megtized,”

A folytatás:

„kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Voltaképpen ez se különb.

„kevesebb lend és több kerék,”

Bágyadt szóvicc. A szövegkohézióba csak erőltetve fér be.

„s nátótag lettek Ischlerék.”

Lényegében véve ez is.

„s nátótag lettek Ischlerék.”

Az ország a NATO tagja lett…

Mindent egybevetve ez nem a vers legjobb része:

„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”

Itt a Költő alighanem érezte, hogy a mű már eljutott oda, ahová eljuthatott – meg egyéb helyekre is – célszerű hát lezárni.

Folytatása következik.