A Nap ugyanúgy ragyog - LIV.

ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Szélfarkas hadvezéri önbizalma nem csappant meg. ha a béke nem hozta meg az óhajtott rendet és fegyelmet, majd meghozza a háború! Kifundálta tehát, hogy támadjuk meg valamelyik szomszéd falut, és tegyük alattvalóinkká a népét. Először senki sem értette, mit is akar a Napférfi. Foglyok ejtése, idegenekkel vívott csetepaté, forrófejű ifjak fegyveres villongása gyakorta előfordult, de a szervezett támadás, a módszeres háború itt ismeretlen fogalom volt, nem fért össze ennek a népnek a gondolkodásával.

Szélfarkas tehát megint kudarcot vallott. Nyájasan meghallgatták a mondandóját, aztán kapott néhány baráti tanácsot:

-         Pihend ki magad, Napférfi!

-         Ilyen hőségben könnyen kap napszúrást az ember!

-         Jobban vigyázz az árpasörrel, mert alattomos ital!

Szélfarkas belenézett a barátságos, jóindulatú szemekbe, és keserűen állapította meg, hogy teljes vereséget szenvedett.

Később is próbálkozott még, de már maga sem hitt a sikerben. Nem tudtam, minek tartsam: kerge eszű ábrándozónak, tragikomikus akarnoknak, vagy gyerekszobába ültetett zsarnokjelöltnek, hiszen egyáltalán nem rajta állt, hogy nem sikerült feldúlnia ennek a csendes vidéknek nyugodt és békés életét. Ki nem nyílt diktátorcsíra volt, félig elszáradt világfacsemete, akit a hőbörödött lázálmok zagyva ingoványába száműzött az egészséges életösztön. Mert a zsarnokság nem akkor kezdődik, amikor eszelős parancsokat adnak, és tébolyult rendeleteket hoznak, hanem akkor, amikor az eszelős parancsokat és a tébolyult rendeleteket végrehajtják. Ha ez nem történik meg, bohózat lesz a lappangó tragédiából.

Szélfarkas belefáradt a hiábavaló küzdelembe. Ekkor vette őt munkába a Nagyasszony, és jóindulatú törődésével, állandó tanácsaival meg bájos helyreigazításaival olyan tökéletes bábot faragott belőle, amilyent talán még egyetlen Napférfiből sem. Ezt azonban már Szélfarkas is belátta. Eddig ugyan szóba sem állt velem, most azonban a tanácsomat kérte: régebben élek itt, jobban ismerem a szokásokat és az embereket, mondjam hát el, hogyan növelhetné meg hatalmát a fejlődés érdekében. mert hát ő a fejlődést szolgálja, a fejlődést, ami a falu lakóinak is érdeke, csak hát ezek az agyalágyultak nem tudják, hogy nekik mi a jó.

Szívből jövő, hangos kacagásra fakadtam a mondottak felett. Nevetésem felverte a tisztás alkonyi csendjét. Hahotáztam hosszan és elementárisan, míg Szélfarkas keserűen mord ábrázattal bámult rám, szürke szeme gyűlöletet lövellt, és kezével dühödten tépkedte a közeli fűcsomókat.

-         Milyen furcsa, Szélfarkas testvérem, - mondtam, amikor végre abbahagytam a nevetést. – hogy most szóltál hozzám először azóta, amióta Asztlantban megszabadítottalak rabságodból.

-         Nem ez volt a kérdésem – morogta ingerülten.

Nem vettem tudomást a megjegyzéséről.

-         Pedig azóta már volt egy vízözön is – néztem a szemébe.

-         Ki tudja, volt-e – zavartan elfordította a fejét.

-         Volt bizony. Asztlant megsemmisült, néhány sziget alámerült, néhány nép kihalt, néhány birodalom semmivé lett, néhány civilizáció összeomlott. Minden megváltozott. Az egész világ más lett. Csak az én Szélfarkas testvérem maradt pontosan ugyanolyan, amilyen annak előtte volt.

Vadul rám vicsorgott.

-         Nem értesz meg! – acsarkodott. – Nem értesz meg! Napsárkány sem ért meg! apánk sem! Ő sem értett meg soha!

A vállára tettem a kezem.

-         De igen, Szélfarkas testvérem. Csakhogy más dolog valamit megérteni, és megint más jóváhagyni. Összetéveszted a megértést a feltétel nélküli együttműködéssel.

-         Véghez akarom vinni, amit elterveztem – mondta szomorúan. – Segítened kell!

-         Jobban tennéd, ha eliszkolnál! Sürgősen el kell tűnnöd innen!

Maga volt a megrökönyödés eleven szobra.

-         Ugyan, miért?

-         Valamivel több, mint egy hónapod van hátra, kedves bátyám! Utána feláldoznak, hogy megkönnyítsd a Mindenek Édesanyjának újjászületését, és hogy tavasz jöjjön újra a tél után.

Bárgyú tekintettel nézett az arcomba.

-         Előtte azonban irtózatos módon meg fognak kínozni, mégpedig három teljes napig.

Szinte levegőt se vett. Csak bámult rám.

-         De nem kell félned, mert halhatatlan lelked nyomban beleköltözik abba a kedves idegenbe, aki közben hozzád hasonló módon első lesz a próbatételekben.

-         Gúnyolódsz velem?

-         Eszembe sincs! Szélfarkas testvérem, téged a létező legnagyobb megtiszteltetés ér: igazi hérosz leszel. Tárt karokkal vár rád az örökkévalóság! Az örök fiatalság!

Hitetlenkedve meredt rám.

-         Agyrém! – mondta reménykedve.

Folytatása következik.