Szent és profán világ

Odaát csak: teljesítmény;
Nálunk: lélek üdve, Élmény.

Ott győztesek,
Meg vesztesek;
Itt a Lét szabadon lebeg.

Mint fagyöngy a korhadó fán,
Olyan a Szent és a profán.

Közönséges, trágár pofán
Pénzt szüretel uborkafán.

Luxus a profán lét orma,
Minden élet: papírforma.

Deszakralizált világban
Hétköznapi pusztaság van.

Minden el van vetemedve;
Véletlen,
Világba vetve.

A deszakralizált líra
Sivatagban - halott csíra.

Tartalom vész, forma bomol,
A pusztulás felé lohol.

Profánnak - profán a szaga;
Az Élet: a szentség maga.

Az ember csak attól Ember,
Hogy dolga van minden percben,

Hogy semmibe sose lábal,
Hogy azonos önmagával.

Értéket rizve,
Védve,
A Döntéstől sose félve.

Nem az ártól sodortatva,
Hanem Igazat kutatva.

Felelősen,
Szeretettel
Minden lét-percet - megszentel.

Évről évre,
Létből Létbe
Így marad a világ élve.

Szerelmet és Házasságot,
Otthont,
Gyermeket,
Világot.

Magát Isten világában,
És az Istent
Önmagában.