ÖTVENHETEDIK RÉSZ
Összeomlásom teljes volt.
hatalmas, fojtogató gombócot éreztem a torkomban, szememre őrjítő hályog
ereszkedett.
Farkasasszony leült, mellém, letörölte
homlokomról a verítéket, megitatott friss vízzel, és belém kényszerített néhány
falat ennivalót.
-
Nem értelek, kedvesem – nézett rám utána. – Hogyan barátkozhatsz
éppen ezzel a Napférfivel? Kétszer öt esztendeje vagyok papnő, ugyanannyi
alakját láttam már a Haragvó Tekintetűnek, de biztos vagyok benne, hogy ez az
idei alak minden eddiginél ellenszenvesebb, minden eddiginél hitványabb,
gonoszabb és gyávább. Miért barátkozol éppen ezzel? Hidd el nekem, teljesen
érdemtelen a szeretetre.
Mit mondhatnék erre?
-
Hidd el, - feleltem remegő hangon. – nagyon nagy okom
van rá, hogy minden Napférfi közül éppen ezt akarjam megmenteni. Éppen ezt, és
a többi közül egyet sem. Olyan okom van rá, amit te is elfogadnál, ha ismernéd.
Nem kérdezett rá, pedig most
elmondtam volna neki, ha kérdi. Legalábbis kísérletet tettem volna rá.
-
El kell tűnnöd, kedvesem – nézett rám. – El kell tűnnöd
még ma éjszaka!
-
De hát miért?
-
A Napférfi ma reggel töviről hegyire mindent elmondott
a Nagyasszonynak az emberáldozatról. Elmondta, és magyarázatot kért: valóban
ezt a sorsot szánjuk-e neki. kérdezősködött az előző Napférfiakról. Kiderült,
hogy tökéletesen ismeri a szertartás teljes menetét, a saját eljövendő halálát
is. mindent tud, amit nem szabadna tudnia. Rád hivatkozott, mindezt tőled
hallotta. A Nagyasszony hazugságra kényszerült, és megnyugtatta a teljesen
kétségbeesett Napférfit azzal, hogy rászedted, bűnös vagy, és ezért holnapután
tűzbe fog dobatni téged, kedvesem. A Napférfi ez ellen nem tiltakozott, viszont
módfelett megkönnyebbült és megnyugodott a Nagyasszony magyarázataitól. Ezután a
Nagyasszony összehívott minket, papnőket, és közölte, hogy idén minden
eddiginél nehezebb dolgunk lesz az emberáldozatnál. Elmondta, mit határozott
felőled, és megkérdezett bennünket, honnan tudhatod te a szent áldozatról
azokat a dolgokat, amiket a Napférfinek elárultál. Úgy tűnik, elfogadta, hogy
megboldogult édesanyád avatott be a titkokba, így a bűnös nem büntethető. Akadtak
azonban, akik engem bámultak, de nagyon feltűnően. Felettébb gyanús volt. Nem lehetetlen,
hogy holnapután magam is a lángok között végzem.
Szegény Farkasasszony! Hát még,
ha tudta volna, hogy az én drága jó Hiúzasszony húgom – az a mérges vipera –
talán éppen ebben a percben meséli el a Nagyasszonynak anyám utolsó óráit;
amiből kiviláglott egyrészt az, hogy anyám semmiféle részletet nem mesélt el
nekem az emberáldozatról, csupán ködös célzásokat tett, másrészt az, hogy
Farkasasszony torkollta le a derék Hiúzasszonyt, amikor ő belé akarta fojtani
haldokló anyánkba a szót. Ezután pedig a Nagyasszony minden nőtestvéremet
egymás után maga elé idézi, és ők mindannyian szóról szóra ugyanazt fogják
vallani, amit Hiúzasszony mesélt.
-
Menekülnöd kell, kedvesem!
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése