Szerelem és líra - CCLVIII.

KÉTSZÁZÖTVENNNYOLCADIK RÉSZ

Nézem tovább a verset, mert – szerencsére – sokkal erősebb rész következik:

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

Ez a négy sor a versnek kerek és szép része. Személyes vallomás.

„Engem a látvány meghazáztat,”

Az előző sor okozta kátyúból a vers szekerét csak Herkules emelheti ki – azaz a líra nyelvén a nagyon erős és hiteles személyes érzelmi részvétel.

„Engem a látvány meghazáztat,”

Ez valóban nyelvi lelemény – nem is akármilyen.

„…meghazáztat,”

Új igék viszonylag könnyen keletkezhetnek a magyar nyelvben, de az alkalmi szóalkotások zöme kihull a rostán.

„…meghazáztat,”

Úgy gondolom, az ilyesféle igék örökre a lírában maradnak, hétköznapi használatukra az esély csekély. Különös módon ennek éppen a bennük felhalmozott hatalmas jelentéstöbblet az oka.

„…meghazáztat,”

Mit is jelent?

Aligha lehet néhány sorban összefoglalni, legfeljebb a benne rejlő legfontosabb motívumokat:

v     A hazáról való töprengésre késztet

v     Felidézi a haza iránti érzelmeket

v     Elmerít a hazáról szóló érzelmekben

v     A haza képét állítja elénk annak ellentmondásaival együtt

v     Elérzékenyít

Kell persze a sor első fele is.

„Engem a látvány meghazáztat,”

Így teljes. A felidézett látvány indítja el a haza iránti érzelmeket.

„…meghazáztat,”

Valami könnyes-bús érzékenység is rejlik a sorban.

„Engem a látvány meghazáztat,”

A következő sor igazolja is ezt.

„én városom megkönnyezem,”

Semmiképpen sem valamiféle sírva vígadó, üres díszlethazafiságról van itt szó. Az egyszerű forma és a természetesség általában a valódi érzelmek foglalata. Parti Nagy szinte elrejti versében ezt a néhány sor, mint aki bizonyos mértékig szégyelli is áradó érzelmeit.

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

A vers talán legtisztább és legmélyebb része.

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,”

A második sor mintha kissé magyarázná is az elsőt. Parti Nagy ebben a versében először nyúl ehhez az eszközhöz. A magyarázat azonban nem fontoskodó, hanem a maga tömörségével egyben tovább is építi a verset.

Az építkezés a következő két sorban is folytatódik:

„Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

Távolról közelítve – de nem valami leírási rend, hanem egy nagyon közvetlen asszociáció-sor alapján.

A kulcskifejezések:

„meghazáztat”

            ↓

„városom”

            ↓

„Budapest”

A „meghazáztat” egy másik sorozatnak is kiindulópontja:

„meghazáztat”

            ↓

„megkönnyezem”

            ↓

       „hat”

A két sorozat ugyanoda torkollik, és a negyedik sor erős kontrasztjával kerül szembe:

„és lázmérővel szúr szemen.”

Minden nyelvi elem a helyén van. Kiváló szerkesztés.

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

Igazán mintaszerű szegmentum. Újra felfelé ível a költői erő.

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,”

Szépen helyezi át a hangsúlyt. A haza túl tág, nehéz vele mit kezdeni. Ha nem akarunk a közhelyek szintjén ragadni, konkretizálni kell.

Haza

↓

Város

A klasszikus költészet is így jár el.

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,”

Az újabb lépcsőfok: a „városom” konkretizálása.

„Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

Lírai Én és hazája viszonya nem problémátlan:

„Budapest, mint egy nyári láz hat,”

Bonyolult és ellentmondásos kapcsolat megfogalmazása. A kulcskifejezés természetesen a

„nyári láz”

Ez így persze kétértelmű kifejezés, hiszen a „nyári láz” jelzős szerkezet egymással ellentétes dolgokat jelenthet:

v     Nyári ünnepi érzés, boldogság

v     Kellemetlen betegség

Meggyőződésem, hogy itt Parti Nagy tudatosan alkalmazza, érzései végletes ellentmondásait akarja vele illusztrálni.

„Budapest, mint egy nyári láz hat,”

Közös elem: a felfokozottság. Ezt jelzi a „nyári láz”.

„és lázmérővel szúr szemen.”

Hiba lenne most ebben a horrorisztikusságot, és kép hiperbola-jellegét kiemelni. A Költő nem annak szánta.

Láz

↓

Lázmérő

Elsőre nem nagyon szerencsés kapcsolat. Konkrét képre váltani nem is érdemes; a lázmérővel szemen lehet ugyan szúrni valakit, de itt most aligha testi lázról, valamely betegség tünetéről van szó. A kapcsolat átfogóbb:

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

És bonyolultabb is. Az első sorban található „látvány”-ra a képszerűségre felel a negyedik sor. Talán így modellezhető:

Látvány → könnyek

↓                                  ↓

lappangó          tragikus jelek

↓                                  ↓

Hazaszeretet  ↔ Tünetek (láz)

            ↓

A tünetek mögötti valóság

            ↓

Lázmérő → a problémák tudatosulása (Szemen szúr a látvány)

„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

Az alaphang tragikus: a Költő az ország problémáit mélyrehatónak, vagy éppen megoldhatatlannak látja.

Folytatása következik.