Fagyszimfónia csendül a tétova, kajla világban;
Álszent ostobaság fújja a dallamait.
Reszket a csípős ködtakaróban a hajnali szellő;
Szürkén dünnyög az ég, sírnak a fák csupaszon.
Készül a Tél támadni a gyilkos hótömegekkel;
Kályhák, kémények őrzik a Lét örömét.
Fagyszimfónia hangjaitól hangos a világ ma;
Támad a baj serege, visszavonul az öröm.
Terjed a fagy minden formája a kerge világban;
Gyilkos őrületek járnak kint szabadon.
Vén Európa úgy ágál, mint egy rossz fogyatékos;
Önnön torkához próbálgatja a tőrt.
Rossz vezetők közt holnap elvész tán a jövendő,
Vagy Európa Anyánk végre magára talál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése