A Nap ugyanúgy ragyog - XXXI.

HARMINCEGYEDIK RÉSZ

-         Nyilván az a városuk szent állata. A sas vagy keselyű napjelkép is. azt mutatja, hogy vezetőik immár férfiak, nem pedig nők, mint az ősidőkben. A teitánt nyilván hosszú ideig, mindennap kínozni akarják, amíg eljön a tűzgyújtás ünnepe.

-         Amelyről nem is sejtjük, hogy mikor van.

-         Ahogy mondod.

-         Hogyan segíthetünk a teitánon, Medve?

-         Kiadni semmiképpen sem fogják.

-         Nem.

Megráztam a fejemet.

-         Nem fogják átadni semmilyen feltétellel, hiszen ő immár a szent áldozat. Inkább meghalnak, de őt már nem engedik el.

-         Ha meglepetésszerűen rájuk törünk?

-         Megölnék.

-         Semmit se tehetünk? – Linikó dühös lett. – Akkor már én is azt mondom: rohanjuk le őket, vesszenek egy szálig! Pusztuljanak! Proget így is, úgy is meghal, de így fog kevesebbet szenvedni. Irtsuk ki a csürhét!

-         Valamivel azért próbálkozhatunk – feleltem csendesen.

Liniko úgy kapott a szón, mint a fuldokló, ha elébe vetnek egy életmentő deszkadarabot.

-         Mivel?

-         Csodát kell tennünk, Liniko

Néhány pillanatig dühösen állt. Nem tudta eldönteni, tréfálok-e, vagy komolyan beszélek. Amikor eljöttem mellőle, egy darabig állt egyhelyben, aztán utánam indult.

A két alkudozó tábor között az események újabb fordulatot vettek. Előkerült egy középkorú atyafi, aki beszélte az asztlantiak nyelvét. Bixitla már számított rá, várta is a felbukkanását. Tudta, hogy van olyan ember a városban, aki érti az asztlanti szót. Annak idején Proget beszédét is megértették. Bixitla azt is gyanította, hogy a Keselyű nevű főnök – aki most csak az anyanyelvén volt hajlandó hablatyolni – szintén nem ismeretlen az asztlanti nyelv.

Végre akadt hát tolmács, így kezdetét vehette Bixitla és a Keselyű között a komolyabb tárgyalás. Jómagam – bár kész volt már a tervem – Linikóval együtt Bixitlához siettem, és tanúja voltam a különös párbeszédnek. Valóságos rituális aktus volt, méltóságos lassúsággal és ünnepélyes nehézkességgel csordogált. A tolmács megjelent előttünk nyolc-tízméternyire, és hangos kiáltással közölte, amit Keselyű rábízott, megvárta Bixitla válaszát, távozott, majd kisvártatva megint előrejött, hogy fennhangon közölje, amit ura és parancsolója Bixitla replikájára válaszolt. Kezdődött pedig az egész különös ceremónia valahogy így:

-         Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke kérdést intézett a nagy vízen érkezett asztlanti idegenekhez. Nagy vízen érkezett asztlanti idegenek! Remek edényeket és szerszámokat hoztatok nekünk! Népünknek szüksége van rájuk! Ezért Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke parancsára hoztunk értük cserébe a föld gyümölcseiből, ehető magvakból és a Nagy Anya adományaiból sokat, hogy jó szívvel fogadjátok remek edényeitekért és szerszámaitokért cserébe, amelyekre népünknek szüksége van. ti azonban kinyilvánítottátok, hogy nem fogadjátok el a föld gyümölcseit és az ehető magvakat remek edényeitekért és szerszámaitokért cserébe. Mivel azokra népünknek szüksége van, másodszorra hoztunk Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke parancsára városunkban készített kelméket és szőtteseket, népünk szorgalmának gyümölcseit, amelyek szintén a Nagy Anya áldott tanításának adományai. Hoztuk mindezeket remek edényeitekért és szerszámaitokért cserébe. Nagy vízen érkezett asztlanti idegenek! Ti azonban kinyilvánítottátok, hogy nem fogadjátok el a városunkban készített kelméket és szőtteseket remek edényeitekért és szerszámaitokért cserébe. Ezért Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke parancsára ezennel megkérdem tőletek, kevesellitek-e, amit felajánlottunk, vagy pedig valami egyebet kértek remek edényeitekért és szerszámaitokért cserébe? Feleljetek nekem, nagy vízen érkezett asztlanti idegenek!

Bixitla adta meg a választ.

-         Mondd meg Keselyűnek, a nagy főnöknek, a város urának, a Nagy Saskeselyű dédunokájának, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekének, hogy a nagy vízen érkezett asztlanti idegenek remek edényeikért és szerszámaikért cserébe nem fogadják el a Nagy Anya semmiféle adományát. Sem annyit, amennyit hoztatok, sem annyiszor annyit, amennyi porszem található a tengerpart fövenyén. Csupán egyetlen dolgot fogadnak el a nagy vízen érkezett asztlanti idegenek remek edényeikért és szerszámaikért cserébe. Halld hát, mi légyen az, jól nyisd ki a füled, hogy híven adhasd át üzenetünket Keselyűnek, a nagy főnöknek, a város urának, a Nagy Saskeselyű dédunokájának, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekének. Néhány holdtöltével ezelőtt nagy vízen érkezett asztlanti idegenek egyetlen hajója kötött ki itt békés szándékkal, ti azonban hitszegő módon megrohantátok a nagy vízen érkezett asztlanti idegenek hajóját, négy embert közülük csalárd eszközökkel meggyilkoltatok, egyet pedig fogságba hurcoltatok. A nagy vízen érkezett asztlanti idegenek bölcsei sok napon át tárgyaltak erről a tanácsban, és a következő döntést hozták: Nem kívánnak a gaztettért bosszút venni sem népeteken, sem Keselyűn, a nagy főnökön, a város urán, a Nagy Saskeselyű dédunokáján, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekén. Azt azonban elvárják, hogy elfogott társukat, aki ugyanúgy a nagy vízen érkezett asztlanti idegenek közé tartozik, sértetlenül visszaadjátok, hogy nagy vízen érkezett asztlanti idegenek hajója visszavihesse őt szerettei közé. Ezt kérik a nagy vízen érkezett asztlanti idegenek remek edényeikért és szerszámaikért cserébe. Ezt üzeni uradnak, Keselyűnek, a nagy főnöknek, a város urának, a Nagy Saskeselyű dédunokájának, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekének Liniko nagy főnök, Medve nagy főnök, Bixitla nagy főnök, mindhárman a hajók és tengerek urai, a Nagy Tengeri Szörny ivadékai, Asztlant Tengeristenének legkedvesebb gyermekei.

Hosszas tanakodás után jött a válasz:

-         Liniko nagy főnöknek, Medve nagy főnöknek, Bixitla nagy főnöknek, a hajók és tengerek urainak, a Nagy Tengeri Szörny ivadékainak, Asztlant Tengeristene legkedvesebb gyermekeinek üzeni Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke. Nagy vízen érkezett asztlanti idegenek! Egykori társatok szent áldozat, a Nagy Anya kiválasztottja, a szenvedés és a szent halál várományosa. Megérthetitek hát ebből, hogy nem áll módunkban őt kiadni remek edényeitekért és szerszámaitokért cserébe. Kérjetek cserébe bármit, amit városunk adhat: a Nagy Anya bármilyen adományát. Erős testalkatú ifjakat, hogy húzzák az evezőiteket, vagy csábos testű és kellemetes orcájú szüzeket, hogy ágyatokba vonván megismerjétek őket, és éljetek velük, hogy megédesítsék a nagy vízen érkezett asztlanti férfiak mindennapjait. Ezt üzeni nektek Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke.

Erre Bixitla habozás nélkül megfelelt:

-         Keselyűnek, a nagy főnöknek, a város urának, a Nagy Saskeselyű dédunokájának, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekének ezt feleli Liniko nagy főnök, Medve nagy főnök, Bixitla nagy főnök, mindhárman a hajók és tengerek urai, a Nagy Tengeri Szörny ivadékai, Asztlant Tengeristenének legkedvesebb gyermekei: Remek edényeinkért és szerszámainkért cserébe változatlanul nem fogadunk el egyebet, mint foglyul ejtett társunkat. Őérte azonban hajlandóak vagyunk remek edényeinkből és szerszámainkból még annyiszor annyit adni, ahány ujjat visel Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke a két kezén együttvéve.

Erre a követ csak újfent elismételte előbbi tirádáját. Bixitla kijött a sodrából.

-         Keselyűnek, a nagy főnöknek, a város urának, a Nagy Saskeselyű dédunokájának, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekének ezt feleli Liniko nagy főnök, Medve nagy főnök, Bixitla nagy főnök, mindhárman a hajók és tengerek urai, a Nagy Tengeri Szörny ivadékai, Asztlant Tengeristenének legkedvesebb gyermekei: Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke a nagy vízen érkezett asztlanti férfiak szemében közönséges hazug rabszolga, hitszegő üregi patkány, alávaló gyilkos himpellér, aki védtelen emberek vérére szomjazik. Jól gondolja hát meg Keselyű, a nagy főnök, a város ura, a Nagy Saskeselyű dédunokája, a Nagy Anya legkedvesebb gyermeke akar-e foglyul ejtett társunkért cserébe remek edényeket és szerszámokat kapni! Közel a perc, amikor a nagy vízen érkezett asztlanti férfiak megsokallván Keselyűnek, a nagy főnöknek, a város urának, a Nagy Saskeselyű dédunokájának, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekének aljas hitszegését és hazudozását, méltó haraggal szívükben éles fegyvereiket megragadva rontanak rátok, a városbeli férfiaknak össze kell mérniük hitvány fegyvereiket a nagy vízen érkezett asztlanti idegenek félelmetes hírű harcosaival, és inniuk kell a halál poharából. Akkor pedig nemcsak, hogy egyetlenegyet sem kapnak majd remek edényeinkből és szerszámainkból, de városotok pusztasággá változik, asszonyaitok és gyermekeitek rabszolgákká lesznek, a városbeli férfiak tetemei szanaszét fognak heverni a síkon, és Liniko nagy főnök, Medve nagy főnök, Bixitla nagy főnök, mindhárman a hajók és tengerek urai, a Nagy Tengeri Szörny ivadékai, Asztlant Tengeristenének legkedvesebb gyermekei parancsára a nagy vízen érkezett asztlanti férfiak lassú tűzön pirítják meg Keselyűt, a nagy főnököt, a város urát, a Nagy Saskeselyű dédunokáját, a Nagy Anya legkedvesebb gyermekét!

Folytatása következik.